Nos eltűntettem magam E. életéből és eszébe sem jut keresni. Alig bírom ki, hogy ne hívjam fel. Annyira hiányzik. De valahogy mégiscsak meg fogom állni. Itt vagyok Zitusnál, nagyon jól érzem magam. Nemsokára indulunk Szegedre és kezdetét veszi a háromnapos szilveszteri őrület. :D Remélem jó lesz és nem adódnak olyan váratlan és kellemetlen helyzetek, mint a múltkori buli után. Sajnos a színházas fiú nem válszolt az e-mailemre, de ezt betudom annak, hogy biztos nagyon elfoglalt. (Nem, nem akarok arra gondolni, hogy nem tetszett neki a levelem... :S )
Még sok minden van amire ezen kívül nem akarok gondolni. Majd ha lesz még net valahol, akkor beszámolok a buliról is. Bár igazából most nincs is kinek, mert ugye senki nem olvassa, csak én. :D
2009. december 30., szerda
2009. december 28., hétfő
Új
Hát, most szépen eltűnök az eddigi olvasóim elől. Nem tudom mennyire jó ötlet, de valószínű, hogy így legalább nem fognak folyton kiakadni a hülyeségeimen, és legalább tényleg bármit leírhatok.
Szóval jó is volt ez a ünnep körüli időszak, de azért főleg rossz. Sajnos karácsonyfa nélkül, család nélkül, E. nélkül nem igazi a karácsony. :( Azért tettem fel azt a dalocskát is. Remélem jövőre tényleg nem leszek egyedül. Hihetetlen, hogy még mindig ilyen naív és álmodozó vagyok, hogy azt hiszem jövőre megint boldogok leszünk, együtt.
Bonyolult kérdés ez. Valóban igaza van abban, hogy ha most újrakezdenénk, nem menne. A körülmények még mindig ugyanazok, csak most még két nagyon megbántott és csalódott emberke is van hozzá. Meg nem mellesleg egy barátnő, hogy bonyolítsa a helyzetet. (Jaj, nem akarom azt írni, hogy azért hogy elszedje tőlem, direkt.) Mert az agyammal tudom, hogy szegény kiscsaj nem tehet semmiről, nem is vágja a helyzetet, de akkor is, egyszerűen annyira gyűlölöm érte. Mindent tönkre tesz. És az a legrosszabb, hogy minden közös álmunkat elveszi. Lecserélhető vagyok. Ha nem vagyok én, hát jön egy fiatalabb, aki ráadásul még gitározni is tud, hogy csak egy pozitívumot említsünk... De ugye ketség kívül szupercsaj. Sokkal lazább, szebb, jobb a családja, több és jófej barátja van, meg acélbetkós bakancsa. (Az fontos ám!) És vele is ugyanúgy, mindent meg lehet valósítani, mint velem. Én csak egy szereplő voltam, ha kiírtak a szerepből akkor lesz helyettem másik. Király érzés, hogy ennyit érek. Soha nem godoltam, hogy 21 évesen kurvára öregnek hiszem majd magam... Hát igen, annak hiszem. Ki vehetné fel a versenyt egy 10. osztályossal. Kész őrület. Mire lediplomázom, addigra akár le is érettségiztethetem a kisasszonyt. :S :S
E. szerint nem befolyásolhatjuk a jövőt, és majd meglátjuk mi történik... Folyton rébuszokban beszél. Néha utalgat, hogy persze még együtt leszünk, aztán meg közli, hogy 3 év múlva elveszi G.-t feleségül...
De mi van azzal, amit mondani szoktak, hogy amit akarsz, arra gondolj erősen és előbb utóbb megtörténik? Nem tudok eligazodni az elméletek között. Nem tudom mit kellene éreznem. Csak azt tudom egyre erősebben, hogy így el fogom veszíteni. Örökre. És ez borzalmas. (Biztos pár év múlva elcsodálozom majd rajta, hogy milyen hülye voltam most.) Szerencsére szerintem ember nincs, aki erre tévedne és elolvasná. :D Ez jó.
Az viszont kevésbé, hogy szarul érzem magam. Pedig ma jó napom volt. Egyre jobbak a napjaim, nem arról van szó. Csak nem akarom azt érezni, hogy eltávolodtam tőle. Most az ünnepek alatt még utoljára kitártam a szívem neki. Mindent elmondtam, amit érzek, őszintén. De ő nem. Neki most jó így. Gondolom. Két nő is szereti. Persze engem meg sajnál. Azért találkozgat velem.
Most megváltoztattam a blogcímet. Letiltottam msnről. Azt hiszem, nemsokára kitörlöm a telefonomból az új számát is. Elfelejtem, mert fáj. Fáj fáj fáj fáj fáj... Ő elfelejtett. Boldog.
Boldog lesz, de nem tudja egyszerűen ésszel felmérni, hogy mit veszítettünk ezzel. Nem is lehet, mert MINDENT. Nem arról van szó, tudom, hogy mással is lehetek boldog az életben. Efelől nincs kétségem. Nagyon sok rendes férfi van, aki szeretne is egy életen keresztül. Nem erről van szó. Hanem ARRÓL. Ezt az érzést csak az tudja, aki átélte már az életben. Legtöbben elveszítjük, de én nem szeretném.
Pedig ez a ragaszkodás elvileg rossz. Valami csak akkor lesz igazán a tiéd, ha el tudod engedni és le tudsz mondani róla. Csak az a baj, hogy azt is tudom, hogy ez az esetünkben nem működik. Most ha minden kapcsolatot megszakítok vele, az utolsó esélyem játszom el. Abban a pillanatban, hogy eltűnök, minden út szabad lesz előtte meg a lány előtt. E.-nek többé nem kell sajnálnia. Évente párszor eszébe jutok majd a pipáról, amit most kapott tőlem ajándékba, de ennyi. Elfelejt. Mivel igazán szeretem, tudom, hogy meg kell adnom neki ezt az utat. Nem üldözhetem az érzéseimmel, ha nyilvánvaló, hogy Ő már nem szeret. A másik lányt szereti. Én meg csak egy keserédes emlék vagyok, de amint lelépek ez is elköltözik a szíve legeslegkisebb csücskébe és soha többé nem jön elő.
Álatlában ezt gondolom. De amikor utalgat másra és nekem pedig előjön a pozitív énem, akkor azt képzelem, hogy hazajövök Angliából, és ők szakítottak, és mi pedig boldogok leszünk együtt. Végre összeköltözük és nekilátunk az öt lurkónkat viláragyártani, hogy szapaorodjanak a magyarok. Az eddigi blogbejegyzések között van utalás ezekre az álmokra is. Aztán rájövök, hogy megint csak a bilibe lógott a kezem. Mert igazából ha én nem keresem ő nem keres, ergo nem akar velem lenni és a legutóbbi beszélgetésünkkor megsértődött egy megjegyzésen, amit én tényleg nem is bántásnak szántam, de ő nagyon kiakadt tőle.
Unja a rizsát, unja, hogy újra és újra meg akarom beszélni, mert nem ért engem. Nem érti, hogy nekem fáj, hogy kudarcot vallottunk és nem tudom kideríteni az okát. Persze, hogy jobb egy 17 éves szerelmes tinivel. Ő nem kérdez, nem parázik, nem akar különköltözni és nem kéri, hogy dolgozz érte.Viszont kérdés nélkül feleségül menne hozzá és szülne neki 3 év múlva. Mert ő nem akar tovább tanulni, csak, hogy együtt lehessenek. Szóval kizárólag a pozitív oldalát adja egy kapcsolatnak. Ráadásul formálható a személyisége. Nem okoz neki gondot a vajasdoboz- effektus pl. Mire pedig eljönnek a negatív dolgok, addigra E. már elég felnőtt lesz, hogy ezeket kezelje. Addig pedig itt a szabadság, az önfeledt, gondok nélküli kapcsolat. jupíííí. Hajrá. Én sajnos nem értem annyit, hogy miattam ezeket megpróbálja.
Ezt is feldolgozni... iszonyú. Folyton csak a kérdések, ő miért, ha én nem? ő miért jobb, mint én? miért, miért, miért???? Fent már megadtam a válszokat nagyjából, de akkor is itt zakatolnak a fejemben. Arra is rájöttem, hogy valószínűleg nem vagyok egydül. Kegyetlenül sok nő jár így. És kegyetlenül sok nő az a "bizonyos" fiatalabb szerepében van. Eddig nem értettem, miért kell állandóan veszekedniük az elvált anyukáknak az új élettársakkal, feleségekkel. Most megértem. Pedig nekünk nincs gyerekünk. De az a lány mindent elvett. 8 évet, csak úgy, egy szempillantás alatt. Persze tudom az eszemmel, hogy nem akarattal. És, hogy ő nem is tudja, de akkor is. Kész.
És nem volt elég, mert még az álmaink is kellettek. Ez a legfájóbb. Nem is lehet kibírni, akkora árulás. Persze E. nem érti. Szerinte azok az ő tervei és szerencsés, hogy mégegyszer talált egy lányt, aki ugyanúgy gondolkodik. EZ már... erre nem is lehet mit mondani. Ugyanezt érezheti egy anyuka, amikor minden hétvégén oda kell adnia a saját gyerekét egy idegennek. Megértem, hogy nem akarják. Én sem akarom látni, hogy az álmaim egy másik "szereplővel" valósuljanak meg. Nem akarom...
A végére egy versike Kiss Ottótól:
Szóval jó is volt ez a ünnep körüli időszak, de azért főleg rossz. Sajnos karácsonyfa nélkül, család nélkül, E. nélkül nem igazi a karácsony. :( Azért tettem fel azt a dalocskát is. Remélem jövőre tényleg nem leszek egyedül. Hihetetlen, hogy még mindig ilyen naív és álmodozó vagyok, hogy azt hiszem jövőre megint boldogok leszünk, együtt.
Bonyolult kérdés ez. Valóban igaza van abban, hogy ha most újrakezdenénk, nem menne. A körülmények még mindig ugyanazok, csak most még két nagyon megbántott és csalódott emberke is van hozzá. Meg nem mellesleg egy barátnő, hogy bonyolítsa a helyzetet. (Jaj, nem akarom azt írni, hogy azért hogy elszedje tőlem, direkt.) Mert az agyammal tudom, hogy szegény kiscsaj nem tehet semmiről, nem is vágja a helyzetet, de akkor is, egyszerűen annyira gyűlölöm érte. Mindent tönkre tesz. És az a legrosszabb, hogy minden közös álmunkat elveszi. Lecserélhető vagyok. Ha nem vagyok én, hát jön egy fiatalabb, aki ráadásul még gitározni is tud, hogy csak egy pozitívumot említsünk... De ugye ketség kívül szupercsaj. Sokkal lazább, szebb, jobb a családja, több és jófej barátja van, meg acélbetkós bakancsa. (Az fontos ám!) És vele is ugyanúgy, mindent meg lehet valósítani, mint velem. Én csak egy szereplő voltam, ha kiírtak a szerepből akkor lesz helyettem másik. Király érzés, hogy ennyit érek. Soha nem godoltam, hogy 21 évesen kurvára öregnek hiszem majd magam... Hát igen, annak hiszem. Ki vehetné fel a versenyt egy 10. osztályossal. Kész őrület. Mire lediplomázom, addigra akár le is érettségiztethetem a kisasszonyt. :S :S
E. szerint nem befolyásolhatjuk a jövőt, és majd meglátjuk mi történik... Folyton rébuszokban beszél. Néha utalgat, hogy persze még együtt leszünk, aztán meg közli, hogy 3 év múlva elveszi G.-t feleségül...
De mi van azzal, amit mondani szoktak, hogy amit akarsz, arra gondolj erősen és előbb utóbb megtörténik? Nem tudok eligazodni az elméletek között. Nem tudom mit kellene éreznem. Csak azt tudom egyre erősebben, hogy így el fogom veszíteni. Örökre. És ez borzalmas. (Biztos pár év múlva elcsodálozom majd rajta, hogy milyen hülye voltam most.) Szerencsére szerintem ember nincs, aki erre tévedne és elolvasná. :D Ez jó.
Az viszont kevésbé, hogy szarul érzem magam. Pedig ma jó napom volt. Egyre jobbak a napjaim, nem arról van szó. Csak nem akarom azt érezni, hogy eltávolodtam tőle. Most az ünnepek alatt még utoljára kitártam a szívem neki. Mindent elmondtam, amit érzek, őszintén. De ő nem. Neki most jó így. Gondolom. Két nő is szereti. Persze engem meg sajnál. Azért találkozgat velem.
Most megváltoztattam a blogcímet. Letiltottam msnről. Azt hiszem, nemsokára kitörlöm a telefonomból az új számát is. Elfelejtem, mert fáj. Fáj fáj fáj fáj fáj... Ő elfelejtett. Boldog.
Boldog lesz, de nem tudja egyszerűen ésszel felmérni, hogy mit veszítettünk ezzel. Nem is lehet, mert MINDENT. Nem arról van szó, tudom, hogy mással is lehetek boldog az életben. Efelől nincs kétségem. Nagyon sok rendes férfi van, aki szeretne is egy életen keresztül. Nem erről van szó. Hanem ARRÓL. Ezt az érzést csak az tudja, aki átélte már az életben. Legtöbben elveszítjük, de én nem szeretném.
Pedig ez a ragaszkodás elvileg rossz. Valami csak akkor lesz igazán a tiéd, ha el tudod engedni és le tudsz mondani róla. Csak az a baj, hogy azt is tudom, hogy ez az esetünkben nem működik. Most ha minden kapcsolatot megszakítok vele, az utolsó esélyem játszom el. Abban a pillanatban, hogy eltűnök, minden út szabad lesz előtte meg a lány előtt. E.-nek többé nem kell sajnálnia. Évente párszor eszébe jutok majd a pipáról, amit most kapott tőlem ajándékba, de ennyi. Elfelejt. Mivel igazán szeretem, tudom, hogy meg kell adnom neki ezt az utat. Nem üldözhetem az érzéseimmel, ha nyilvánvaló, hogy Ő már nem szeret. A másik lányt szereti. Én meg csak egy keserédes emlék vagyok, de amint lelépek ez is elköltözik a szíve legeslegkisebb csücskébe és soha többé nem jön elő.
Álatlában ezt gondolom. De amikor utalgat másra és nekem pedig előjön a pozitív énem, akkor azt képzelem, hogy hazajövök Angliából, és ők szakítottak, és mi pedig boldogok leszünk együtt. Végre összeköltözük és nekilátunk az öt lurkónkat viláragyártani, hogy szapaorodjanak a magyarok. Az eddigi blogbejegyzések között van utalás ezekre az álmokra is. Aztán rájövök, hogy megint csak a bilibe lógott a kezem. Mert igazából ha én nem keresem ő nem keres, ergo nem akar velem lenni és a legutóbbi beszélgetésünkkor megsértődött egy megjegyzésen, amit én tényleg nem is bántásnak szántam, de ő nagyon kiakadt tőle.
Unja a rizsát, unja, hogy újra és újra meg akarom beszélni, mert nem ért engem. Nem érti, hogy nekem fáj, hogy kudarcot vallottunk és nem tudom kideríteni az okát. Persze, hogy jobb egy 17 éves szerelmes tinivel. Ő nem kérdez, nem parázik, nem akar különköltözni és nem kéri, hogy dolgozz érte.Viszont kérdés nélkül feleségül menne hozzá és szülne neki 3 év múlva. Mert ő nem akar tovább tanulni, csak, hogy együtt lehessenek. Szóval kizárólag a pozitív oldalát adja egy kapcsolatnak. Ráadásul formálható a személyisége. Nem okoz neki gondot a vajasdoboz- effektus pl. Mire pedig eljönnek a negatív dolgok, addigra E. már elég felnőtt lesz, hogy ezeket kezelje. Addig pedig itt a szabadság, az önfeledt, gondok nélküli kapcsolat. jupíííí. Hajrá. Én sajnos nem értem annyit, hogy miattam ezeket megpróbálja.
Ezt is feldolgozni... iszonyú. Folyton csak a kérdések, ő miért, ha én nem? ő miért jobb, mint én? miért, miért, miért???? Fent már megadtam a válszokat nagyjából, de akkor is itt zakatolnak a fejemben. Arra is rájöttem, hogy valószínűleg nem vagyok egydül. Kegyetlenül sok nő jár így. És kegyetlenül sok nő az a "bizonyos" fiatalabb szerepében van. Eddig nem értettem, miért kell állandóan veszekedniük az elvált anyukáknak az új élettársakkal, feleségekkel. Most megértem. Pedig nekünk nincs gyerekünk. De az a lány mindent elvett. 8 évet, csak úgy, egy szempillantás alatt. Persze tudom az eszemmel, hogy nem akarattal. És, hogy ő nem is tudja, de akkor is. Kész.
És nem volt elég, mert még az álmaink is kellettek. Ez a legfájóbb. Nem is lehet kibírni, akkora árulás. Persze E. nem érti. Szerinte azok az ő tervei és szerencsés, hogy mégegyszer talált egy lányt, aki ugyanúgy gondolkodik. EZ már... erre nem is lehet mit mondani. Ugyanezt érezheti egy anyuka, amikor minden hétvégén oda kell adnia a saját gyerekét egy idegennek. Megértem, hogy nem akarják. Én sem akarom látni, hogy az álmaim egy másik "szereplővel" valósuljanak meg. Nem akarom...
A végére egy versike Kiss Ottótól:
A boldogság az, amikor sokat kapunk. A fájdalom az, amikor ezt mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fájni fog.
A kép Agócs Írisz munkája. http://artistamuvek.blogspot.com
2009. december 25., péntek
2009. december 17., csütörtök
Régen írtam. :) Most írok.
Befestettem a hajam, tök jó lett.
Ma született egy jó gondolatom. Igaz, még mindig szomorkodom, de azért próbálom valahogy továbbgörgetni az életem...
Szánkózni szeretnék. Nagyon szeretek szánkózni. :D
Ma egész nap dolgoztam, egy hét tétlenség után igen jól esett. Próbálok nem gondolni, valamire, ami nagyon aggaszt. A munka jó, elfoglalja a gondolataim. Attól, hogy rendet raktam, még a lakás is melegebbnek tűnik. :) Ez szintén jó, mert amióta itthon vagyok folyamatosan fázom. Nagyon nem jól szuperál mostanában a fűtés. Hát igen, a kazánunkat csak Erik tudta megszelídíteni vagyis inkább megvadítani, hogy fűtsön, mint egy bika. hihi... :D
Mivel most nem a 'bika' stádiumban van, ezért maximum 18 fok van bent, ami azért nem éppen egy szauna... Jól fel is fáztam, főleg ezért nem csináltam semmit a múlt héten, mert az ágyat nyomtam.
A hajam tényleg jó lett sztem. Mások szeint, hát van akinek tetszik, de pl. öcsém szerint ugyanolyan színű. haha. Férfiból van. Ugyanis NEM ugyanolyan színű, mert majdnem fekete. Ennyit erről.
A mai nap szépen indult. Két órával később keltem fel, mert olyan jót álmodtam, hogy nem volt kedvem kibújni az ágyból. :D :D Holnap megyek Pestre, este pedig Szegedre. Jó lesz Zitussal beszélgetni.
2009. december 12., szombat
Jó sok mindent történt mióta hazajöttem a 'nagyvilágból'. Kezdem előről... Szóval múlt szombaton csináltattam piercinget. :D Nagyon féltem tőle, de aztán sikerült legyőzni a félelmet, és most itt virít az orrom tetején. Nekem tetszik, a környezetem pedig vegyesen reagált. Azért a legtöbb embernek bejött. A nem túl izagalmas hétvége után, két, 'fura eseményekkel' teli nap következett. Nem tudom hova tenni, olyan jó lenne, ha csak egy kicsit is igaz lenne, de sajnos nem az... Ez van. Egyszer. majd. talán.
ÉÉÉssss szerda este már Szeged volt, egészen péntekig. :)) Már sajnálom, hogy a tánc miatt hazajöttem. :S Nagyon nagyon jót buliztunk, igazi 'EzzzAzzzzSZEGEDhúúúúú' hangulatban telt el a három nap. Volt sütés-főzés, ivás, hóesésben andalgás, egésznap másnaposan ágybanfekvés, ahogy kell. :D Jövő héten pedig Tankcsapda koncert Sanyival, AZ ivócimborával. (Csak a Tajgavodka + teszkógazdaságos szénsavasüdítőital. Ennyi.)
Tegnap találkoztam Natival a buszon, egész végig beszélgettünk és olyan jó volt. :)
Nagyon próbálom a gyakorlatban is hasznosítani azokat a dolgkat, amikre rájöttem a két hét szabadságom alatt, de nem könnyű. Biztos sokkal könnyebb lenne, ha valaki itt is lenne, akivel jól elvagyok és elmehetünk meginni valamit a Minibe, korizhatnánk, meg ilyenek. De nincs senki, és ez rossz. Ma egyedül fogok korizni és egyedül ülök be a Minibe egy teára, sajnos. Még az is lehet, hogy el sem megyek... Unalmas az életem, mert nincsenek a barátaim a közelemben. Pedig most nagyon szükségem lenne arra, hogy szeressenek és szerethessek, de senki nem 'vevő' a dologra. Naiv vagyok és azt hiszem, hogy mondjuk egy fiú nem csak érdekből sörözik velem, hanem azért, mert esetleg én is érdeklem, nem csak a testem. De nem így van. Utálok itthon ülni, de ha bemegyek Bajára, folyton csak a fájdalmamba ütközöm. Nyavajogni sem szeretek állandóan, nem is teszem, csak itt a blogon, mert szerintem ezt kb. senki sem olvassa, úgyhogy itt megtehetem... Néha ezt is kell. Amúgy egy csomó jó dolog is történt velem.
Például egész jóba lettem a tesómmal, ami nagy szó, és nagyon örülök neki. :) Meg ugye a szegedi látogatás... az is jóóó volt. A többi jó dolog az sajnos olyan, aminek inkább nem kellene örülnöm, mert hát... Olyan vagyok, mint egy drogfüggő. Ők is tudják (?), hogy rossz amit csinálnak, de mégis megteszik... nem tudok leállni egyszerűen, pedig emberfeletti módon próbálkozom. De csak egy kis szánalmas hülyepicsa vagyok és ezt nem szeretem. Hogy lehetne továbblépni???? Valaki elárulhatná. Mert ugye a tuti recept, hogy csak legyél a barátaiddal, és mindent megold az idő. De mi van akkor, ha nekem Ő volt az egyetlen barátom itt!!?? Sajnos nem tudok örökké Szegeden lógni, itt viszont annyira rossz, azért amiket már fentebb írtam, hogy alig lehet kibírni. És nyavajgok és sírok. Borzalmas. Nem szeretnék megint visszaesni. :S
ÉÉÉssss szerda este már Szeged volt, egészen péntekig. :)) Már sajnálom, hogy a tánc miatt hazajöttem. :S Nagyon nagyon jót buliztunk, igazi 'EzzzAzzzzSZEGEDhúúúúú' hangulatban telt el a három nap. Volt sütés-főzés, ivás, hóesésben andalgás, egésznap másnaposan ágybanfekvés, ahogy kell. :D Jövő héten pedig Tankcsapda koncert Sanyival, AZ ivócimborával. (Csak a Tajgavodka + teszkógazdaságos szénsavasüdítőital. Ennyi.)
Tegnap találkoztam Natival a buszon, egész végig beszélgettünk és olyan jó volt. :)
Nagyon próbálom a gyakorlatban is hasznosítani azokat a dolgkat, amikre rájöttem a két hét szabadságom alatt, de nem könnyű. Biztos sokkal könnyebb lenne, ha valaki itt is lenne, akivel jól elvagyok és elmehetünk meginni valamit a Minibe, korizhatnánk, meg ilyenek. De nincs senki, és ez rossz. Ma egyedül fogok korizni és egyedül ülök be a Minibe egy teára, sajnos. Még az is lehet, hogy el sem megyek... Unalmas az életem, mert nincsenek a barátaim a közelemben. Pedig most nagyon szükségem lenne arra, hogy szeressenek és szerethessek, de senki nem 'vevő' a dologra. Naiv vagyok és azt hiszem, hogy mondjuk egy fiú nem csak érdekből sörözik velem, hanem azért, mert esetleg én is érdeklem, nem csak a testem. De nem így van. Utálok itthon ülni, de ha bemegyek Bajára, folyton csak a fájdalmamba ütközöm. Nyavajogni sem szeretek állandóan, nem is teszem, csak itt a blogon, mert szerintem ezt kb. senki sem olvassa, úgyhogy itt megtehetem... Néha ezt is kell. Amúgy egy csomó jó dolog is történt velem.
Például egész jóba lettem a tesómmal, ami nagy szó, és nagyon örülök neki. :) Meg ugye a szegedi látogatás... az is jóóó volt. A többi jó dolog az sajnos olyan, aminek inkább nem kellene örülnöm, mert hát... Olyan vagyok, mint egy drogfüggő. Ők is tudják (?), hogy rossz amit csinálnak, de mégis megteszik... nem tudok leállni egyszerűen, pedig emberfeletti módon próbálkozom. De csak egy kis szánalmas hülyepicsa vagyok és ezt nem szeretem. Hogy lehetne továbblépni???? Valaki elárulhatná. Mert ugye a tuti recept, hogy csak legyél a barátaiddal, és mindent megold az idő. De mi van akkor, ha nekem Ő volt az egyetlen barátom itt!!?? Sajnos nem tudok örökké Szegeden lógni, itt viszont annyira rossz, azért amiket már fentebb írtam, hogy alig lehet kibírni. És nyavajgok és sírok. Borzalmas. Nem szeretnék megint visszaesni. :S
2009. december 4., péntek
Megérkeztem! :D Végre megint ékezetesek lesznek a betűim. Persze, más, izgalmas dolgokat is tartogat számomra az itthonlét, de arról még nem fogok beszámolni, csak, ha szép sorjában megtörténtek. ;)Ahhoz képest, hogy régen mennyit paráztam a repülésen, már meg sem kottyan. Rövidebb idő alatt ideértem Angliából, mintha otthonról akartam volna Pestre jönni.
Jól érzem magam. Kipihentem a sok rosszat, ami törtnét velem, kigondolkodtam magam, és most itt vagyok újra, reszkess Magyarország!
2009. december 1., kedd
2009. november 29., vasárnap
Azt hiszem illene mar irnom valamit. :) Nem sok dolog tortenik velem igy fizikai ertelemben, de lelkiekben annal tobb. Nagyon jo ez a kis szunet arra, hogy atgondoljam az eletemet es helyre jojjek vegre. Vagyis mar helyre is jottem ... Sok minden vilagos lett a szamomra, es szerintem mindenkitol bocsanatot kell kernem a viselkedesem miatt. :( Legfokeppen Toled, mert igy kivulrol es higgadtan latva nagyon undorito volt, amit csinaltam. Bar szerencsere azert azt hiszem, nem sikerult teljesen elaljasodnom... Mara mar... hat most azt akartam mondani, hogy a regi vagyok, de ez nem igaz. Mar UJ vagyok. Nagyon fura, hogy az ember a szobaban ulve is hatalmas tapasztalatokra tesz szert, es nagy felfedezeseket tesz magaban. Mar nem menekulnek el a dolgaim elol, bar most a csaladomnak az lesz a jobb, ha megis kijovok dolgozni. De orom, hogy ezt mar nem azert teszem, hogy ne legyek OTT, hanem azert mert ITT kell lennem, itt van ram szukseg. Ez hatalmas kulonbseg. Meg nem mellesleg, ha szorgalmasan dolgozom, es kitartoan sporolok, akkor kicsit megalapozhatom a jovomet is, remenyeim szerint.
Mar kb. egy hete elkezdtem tornazni, es latszik is az eredmenye. Bar fogyni nem fogytam, nem is akarok, de kezdek megint feszes lenni, mint regen. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a sport mekkora segitseg, amikor az embernek valami nagy baja van. Nagyon szeretnek ujra futni is, de sajnos a cipom otthon maradt es anelkul nem allhatok neki. :( De amint hazaerek, biztos, hogy nekivagok ujra.
Mar nagyon varom, hogy vegre egy jo kis helyen, peldaul a Mojoban, vagy a Vikingben, vagy a Miniben legurithassak egy nagyfroccsot, jo tarsasagban. ;P Jo erzes, hogy vannak barataim, akikre szamithatok.
Megprobalom ugy elni a napjaimat, hogy annak oruljek, ami ma van es ne a jovon aggodjak folyton. A regi enemnek ez nagy hibaja volt, az egyik legnagyobb, amire rament a parkapcsolatom is. Ujrakezdtem az eletemet es ezt meg is szuntetem benne, amilyen hamar csak lehet. Persze iszonyu nehez, de jo lenne, ha csak az maradna, hogy bizalommal tekintek a jovobe, de nem tervezek semmit, csak elhiszem, hogy rendben mennek majd a dolgok.
Tegnap este olyan jo volt. Zenet hallgattam, Suhancost. Szeretem oket nagyon, csak valahogy mar regen nem hallgattam oket. Tegnap szinte ujra felfedeztem magamnak. Az az erdekes meg ebben, hogy sok daluk szol a szerelemrol es a szakitasrol, de ez semmi fajdalmat nem okozott nekem. Sot. :) Inkabb eszembe jutatta a szep idoket, meg a sok elmenyt, amit ateltunk, hogy milyen szep volt. Ez teljesen feltoltott energiaval. Azt is eszembe jutatta, hogy mindamellett, hogy az utolso idokben hogy viselkedtem, azert en tudok jo is lenni, olyan, aki nagyon de nagyon szeret valakit es ki is tudja mutatni. Szeretem ha szerethetek. Meg az is lehet, hogy egyszer ezt megint megmutathatom valakinek, vagy megmutathatom ujra... Zuros es sotet idok allnak mogottem, es ezekben az idokben majdnem elvesztettem magamat, es azt az enemet is aki jol tud szeretni es nem kovetelozik es nem sajnalatot akar kicsikarni es nem akarja, hogy mindenaron szeressek. Mert sajnos azt is el kell fogadni, ha nem szeretnek, mert van ilyen. Ha mas nem szeret, hat szeretem magamat, amennyire lehet. Egesz jol elvagyunk en es en... :D Mindent meg tudunk beszelni. ;):D:D
Beillesztem a kedvenc Suhancos szamomat, bar ez nem az uj lemezrol valo, de nagyon szeretem; :)
Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy csinaltam par kepet magamrol,
meg par kepet itt az utcaban. Felteszem, hatha tetszik majd nektek.
Bar sokan lattatok is mar. Azert hatha valakit erdekel...
meg par kepet itt az utcaban. Felteszem, hatha tetszik majd nektek.
Bar sokan lattatok is mar. Azert hatha valakit erdekel...
2009. november 25., szerda
Halihooo!
Mai napon: agyban szenvedes egesz delelott. :( Nagyon nagyon fajt a pocakom, de szerencsre delutanra jobban lettem. Sajnos igy sem merem megkiserelni, hogy ma megcsinaljam a tornat, mert nem szeretnek meg egy alvas nelkuli ejszakat okozni magamnak.
Estefele mar annyira unatkoztam, hogy csinaltam par kepet magamrol. Kicsit megszerkesztgettem Picasa- val, ugyhogy a vegeredmeny muveszi lett es nagyon szep szerintem. :) Orulok neki. Ha elfogadhato ido lesz vegre,akkor majd kint is fotozok, nagyon szeretem Angliat, van mit fenykepezni...
(Egyebkent esemenytelen napok varnak ram, lehet, hogy unalmas lesz a blogot olvasgatni, ugyhogy ha nem tetszik, inkabb ne gyertek minden nap. ;)
Nagyon jolesik pihenni, de mar tele vagyok tervekkel, amiket meg kell valositanom, ugyhogy kicsit varom mar a jovo penteket, amikor is haza megyek vegre. Persze nem tudom milyen elmeny lesz otthon lenni, de remelhetoleg megerosodve es szilard idegekkel lepek ismet a Szulofoldemre. :D
Eddig nem is mondtam, hogy Muller Petertol a Szeretetkonyvet olvasom. Ez sokat segit, hogy meglassam a hibaimat, es az ok- okozatokat, de azert nem lehet mindent keszpenznek venni, amit ir, (szerintem). Sok gondolata hihetetlenul hasonlit Hamvas Bela irasaira, olyan, mintha azok forditasait kozolne, hetkoznapibb nyelven. Azert onismeret fejlesztesre kivalo, tudom ajanlani mindenkinek, aki kepes egy enyhe szuron keresztul ertelmezni a szoveget, ami egyebkent stilisztikailag is egeszen jol megszerkesztett munka. Tele van intertextualis utalasokkal, erdekes osszefuggesekre vilagit ra a kulonbozo vallasok tanitasai kozott, jo es egyszeru beszedmodja erthetove teszi az olykor eleg sulyos mondanivalot is.
Nem tudom mit mondhatnek meg, mindig szeretnek valami igazan jot irni ide, hogy nektek is oromotok legyen benne, akik olvastok, aztan mindig csak a hetkoznapi csacskasagaimat sikerul megosztanom. Talan annyi mentsegem van, hogy a blog ugye "gyogyaszati" cellal jott letre, es elsosorban a magam szorakoztatasara keszul, szoval ne haragudjatok, ha unalmas vagyok, ugyis tobbnyire ismertek es tudjatok, hogy Tenyleg... :D
Ezt a kepet pedig Natinak kuldom, a kolis idok emlekere es meg valakinek, aki nem hagyja, hogy szomoru legyek (B.E. Happy!). Smile!
Estefele mar annyira unatkoztam, hogy csinaltam par kepet magamrol. Kicsit megszerkesztgettem Picasa- val, ugyhogy a vegeredmeny muveszi lett es nagyon szep szerintem. :) Orulok neki. Ha elfogadhato ido lesz vegre,akkor majd kint is fotozok, nagyon szeretem Angliat, van mit fenykepezni...
(Egyebkent esemenytelen napok varnak ram, lehet, hogy unalmas lesz a blogot olvasgatni, ugyhogy ha nem tetszik, inkabb ne gyertek minden nap. ;)
Nagyon jolesik pihenni, de mar tele vagyok tervekkel, amiket meg kell valositanom, ugyhogy kicsit varom mar a jovo penteket, amikor is haza megyek vegre. Persze nem tudom milyen elmeny lesz otthon lenni, de remelhetoleg megerosodve es szilard idegekkel lepek ismet a Szulofoldemre. :D
Eddig nem is mondtam, hogy Muller Petertol a Szeretetkonyvet olvasom. Ez sokat segit, hogy meglassam a hibaimat, es az ok- okozatokat, de azert nem lehet mindent keszpenznek venni, amit ir, (szerintem). Sok gondolata hihetetlenul hasonlit Hamvas Bela irasaira, olyan, mintha azok forditasait kozolne, hetkoznapibb nyelven. Azert onismeret fejlesztesre kivalo, tudom ajanlani mindenkinek, aki kepes egy enyhe szuron keresztul ertelmezni a szoveget, ami egyebkent stilisztikailag is egeszen jol megszerkesztett munka. Tele van intertextualis utalasokkal, erdekes osszefuggesekre vilagit ra a kulonbozo vallasok tanitasai kozott, jo es egyszeru beszedmodja erthetove teszi az olykor eleg sulyos mondanivalot is.
Nem tudom mit mondhatnek meg, mindig szeretnek valami igazan jot irni ide, hogy nektek is oromotok legyen benne, akik olvastok, aztan mindig csak a hetkoznapi csacskasagaimat sikerul megosztanom. Talan annyi mentsegem van, hogy a blog ugye "gyogyaszati" cellal jott letre, es elsosorban a magam szorakoztatasara keszul, szoval ne haragudjatok, ha unalmas vagyok, ugyis tobbnyire ismertek es tudjatok, hogy Tenyleg... :D
Ezt a kepet pedig Natinak kuldom, a kolis idok emlekere es meg valakinek, aki nem hagyja, hogy szomoru legyek (B.E. Happy!). Smile!
Blogolas lesz itt, keremszepen :) :P
Szep jo estet mindenkinek!
Innentol kezdve kicsit jobban blog- jelleget fog olteni az oldalam. Tobb hetkoznapi tortenes es kevesebb nyavajgas lesz a bejegyzesekben. :)
A tegnapi nappal kezdem. Nagyon nagyon jot nevettem a kistesomon, aki ugy nez ki ujabb hiszti- korszakat eli. :D Elmentunk erte az oviba, gyalog, mivel reggel ezt kerte tolunk. Az ovi jo messze van tolunk, kitalalta, hogy o megsem gyalogol, inkabb anyu vegye fel. Persze nem vette fel. Itt kezdodott a hiszti. Ez nem is lett volna annyira vicces, de be kellett mennunk a boltba kenyerert, ahol tovabb folytatta a musort es levagta magat a foldre es uvoltott. Hat ez olyan vicces latvany volt, hogy anyuval csak nevetni tudtunk rajta. A vevok kozul sokan idegesek lettek, masok viszont velunk nevettek. Volt, aki visszaemlekezett, hogy o is ezt csinalta gyerekkoraban.... Es volt egy szigoru katona is, aki meglatta a hugomat es kb. elkezdett kacagni, majd tovabbment ugyanolyan marcona arccal. Jo kis jelenet volt. Kesobb kiderult, hogy a tesom valoszinu a tv-ben latott egy reklamat, ahol ezt csinalta a kisgyerek es gondolta vicces lesz kiprobalni... :D (O itt nem a hugom, de igy csinalt... :D )
A mai nap is jo volt. Egyik kedvenc elfoglaltsagomnak, a fozesnek hodoltam. Keszitettem tarkonyos krumplilevest es gombaporkoltet nokedlivel. Mindenkinek nagyon izlett, szerintem is jol sikerult. Itt sajnos sutni nem tudok, pedig legjobban azt szeretek. Csak annyira vacak a suto, hogy tonkre tesz minden probalkozast. :(
Tegnap elkezdtem tornazni es ma is megcsinaltam vagy fel oranyi gyakorlatot. Egyelore a youtube-ra nyomom, mert minden "rendes" dvd-m otthon van, de igy is jo. :) Hat ebbol allt a mai nap kb. Jo volt, szep volt, nyugis volt... Ma feltoltom az elemeket a fenykepezobe, ugyhogy holnap mar lehet, hogy sajat kepet is mellekelek.
Innentol kezdve kicsit jobban blog- jelleget fog olteni az oldalam. Tobb hetkoznapi tortenes es kevesebb nyavajgas lesz a bejegyzesekben. :)
2009. november 24., kedd
Ady Endretol
Hogy a mai nap mindig eszembe jusson...AZ ÚR ÉRKEZÉSE |
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
2009. november 23., hétfő
2009. november 22., vasárnap
2009. november 21., szombat
Megigerted, hogy nem beszelsz velem, ugye? Gonodolom, igen... Kulonben megkerdezned, hogy hogy vagyok, hol vagyok, elek-e meg? Biztos, ezt sem nezed mar, nem is neked irom igazabol, csak, hogy legyen nyoma annak, amit erzek. Azert az elozo posztot ajanlom figyelmedbe (szovegre koncentralva), ha egyszer megis idetevedsz...
Szornyu itt lenni. Mindenhol a boldog es fiatal, szazkisgyerekes csaladokat latom. Mi is azok lehetnenk nemsokara. Nem leszunk. MI nem leszunk. Nem akarod. Soha. Soha? Azt sem, hogy bizzak benne/benned, hogy legyek eros. Pedig emlekszel mit irtal? Meg is van a telefonomban. Csak bird ki... ugye? Miert nem szamit neked semmi, amit ateltunk? Es amiben megegyeztunk nemreg, az mar targytalan? Pedig te meg szoktad tartani a szavad...
Haragudj ram. Gyulolj. De miert nem sajnalsz? Mikor te odajottel hozzam, en nem kergettelek el. Pedig ott vagtam el orokre a sajat boldogsagom utjat, mert nem tudtam olyan onzo lenni, mint te most. Nem azt kerem, hogy kezdjuk ujra, nem is tudom mit szeretnek, de amit teszel velem az nem normalis. -Csak szalljak mar le rolad, ugye? Csak hagyjalak, hadd legyel boldog felhotlenul... - De ugy felek, hogy elveszitelek orokre.... Miert nem hiszed el, hogy nem azert tettem mindent mert nem szerettelek, vagy mert jatszani akartam veled? Tudom, hogy nehez ezeket aterezned, mert te sohasem hibazol. De en ember vagyok es esendo es hibazom is, sokszor es nagyot.
Nem esik meg a szived rajtam, mert kemeny, megkemenyitetted, ezt varjak toled. Ezt varod magadtol?
Tudod, hogy csak annyi kellett volna, hogy megkerdezd, hogy vagyok. De semmi. Nem hiszem el, nem akarom, hogy tenyleg nem erdekel. Gyulolsz?
Mondjuk biztos orulsz, hogy nem kell mar ezekkel a dolgokkal torodnod. De kepzeld, ha szoba alltal volna velem, azt ujsagoltam volna, hogy jobban vagyok es ujra elkezdtem bizni a jovo(nk)ben. Valamikor, messze, de kozosen. Elengedtel. Pedig ver vagy a verembol es hus vagy a husombol, mert elszakithatatlan kotelek van koztunk, barmi tortenjek. Csak te most eppen lancfuresszel, s minden eroddel estel neki. Probalod szetvagni.
Gondolod, hogy gyenge vagyok? Megutaltal azert? Hat az nem gyengeseg volt, es nem menekules. Lehet, hogy nehez megerteni, de olyan elemi erok hatottak ram, amiket nem minden nap szabadit fel az ember magaban. Nem vagyok gyenge es nem vagyok gyava sem. Szeretnem, ha ezt tudnad.
2009. november 20., péntek
The winner takes it all...
"The Winner Takes It All"
I don't wanna talk
About the things we've gone through
Though it's hurting me
Now it's history
I've played all my cards
And that's what you've done too
Nothing more to say
No more ace to play
The winner takes it all
The loser standing small
Beside the victory
That's her destiny
I was in your arms
Thinking I belonged there
I figured it made sense
Building me a fence
Building me a home
Thinking I'd be strong there
But I was a fool
Playing by the rules
The gods may throw a dice
Their minds as cold as ice
And someone way down here
Loses someone dear
The winner takes it all
The loser has to fall
It's simple and it's plain
Why should I complain.
But tell me does she kiss
Like I used to kiss you?
Does it feel the same
When she calls your name?
Somewhere deep inside
You must know I miss you
But what can I say
Rules must be obeyed
The judges will decide
The likes of me abide
Spectators of the show
Always staying low
The game is on again
A lover or a friend
A big thing or a small
The winner takes it all
I don't wanna talk
If it makes you feel sad
And I understand
You've come to shake my hand
I apologize
If it makes you feel bad
Seeing me so tense
No self-confidence
But you see
The winner takes it all
The winner takes it all...
2009. november 19., csütörtök
Hét, kiflit süt a pék...
Nos, kedves névtelen látogató, (gondolom Csabi), íme a frissítés. Ami az eltelt időben velem történt, azt valószínű soha nem fogom ide leírni és szeretném örökre elfelejteni...
Képesnek kell lennem rá, hogy megálljam a helyem az életben úgy, hogy nem számítok másokra. Szörnyű érzés abban az emberben csalódni, akit a legjobban szeretsz a világon és akiről azt hitted, hogy a legjobb barátod. Nem az. Ennyi. A saját élet beindítása megkezdődött, mégpedig szigorúan 'férfimentesen'. És ez így is lesz egy jó darabig. Nem kell senki, aki miatt még egyszer így érzem magam. Többet nem akarom, hogy bárki is így kiismerjen és aztán, mint egy rongyot eldobjon és otthagyjon. Köszi. Elég volt.
És igen, most lehet felhördülni, hogy ez nem is így történt, és lehet hibáztatni engem és lehet hangoztatni hogy "detemegmicsináltál". Soha nem tagadtam, amit tettem, ezerszer meg is bántam. -Nem elég.- De én bármennyire is azt gondoltam, hogy vége, ebben a helyzetben soha de soha nem hagytam volna cserben. Megtörtént. Innentől kezdve nincs tovább. Hiába szeretem, hiába ma is azt álmodtam, hogy feleségül megyek hozzá...
Majd egyszer, ha az élet úgy hozza, vagy talán akkor se. Nem tudom, hogy ezt a fájdalmat el lehet- e felejteni valaha... És viszont. Ő el tudja- e felejteni valaha azt a fájdalmat, amit én okoztam. A megbocsájtás az egyik legszebb keresztény erény, de nem tudom, hogy te így gondolod-e még? S, hogy én meg tudom-e tenni, bármennyire szép is. Nem tudom, hogy neked számítanak-e azok az értékek, amik régen olyan fontosak voltak?
Soha nem foglak elfelejteni, de ha te boldogabb vagy nélkülem, akkor lelked rajta. Remélem egyszer rájössz, hogy mit veszítettél. Én felmértem az enyémet, és egy élet nem lenne elég rá, hogy jóvá tegyem. Neked már eszedbe jutott a vádaskodás mellett, hogy őszintén bocsánatot kérj, mindenért? Tudom, tudom, hogy elvileg már megtetted, de az nem elég, hogyha csak azért kérsz bocsánatot, ami szerinted hiba volt. Az olyan dolgokért is bocsánatot kell kérni, ami szerinted nem volt hiba, de a másikat mégis bántotta, még ha nem is mondta.
Kedves olvasóim, nektek milyen értékek számítanak? Gondolkodjatok el rajta... Ha szeretnétek, majd elmondom a sajátjaimat, de az egy külön poszt lesz, azt hiszem. Nem bonyolult dolgok, de a mai világban, nem is mindig megvalósíthatóak. Most kezdem úgy érezni, hogy egy ideje már nem ezek mentén szervezem sokszor az életem, és ez baj. A változás jó dolog, de csak akkor, ha jobb dolgot hoz ki belőled, mint ami előtte volt. Nos, nálam nem mindig a 'jobb dolog' jön ki belőle. Sokszor inkább az igazolódik be, hogy 'járt utat, járatlanért el ne hagyj'. Közhely, de a közhelyeknek mindig van igazságtartalmuk. Meg ugye, itt van 'a látszat csal' mondás is. Valóban. Én jól megszívtam az iskola választást például. Igaz, nem ez volt a fő motiváció, amiért Pestre mentem, de úgy gondoltam, az iskola nem lehet annyira rossz, hogy mindent elrontson. Azt hittem, az ELTE BTK az országban a legjobb. Rá kellett jönnöm, hogy nem. Nagyon nem. Sem szakmailag, sem emberileg nem tudok beilleszkedni ebbe a közegbe.
A megvilágosodáshoz elég volt egyetlen 'normális' szegedi óra, amin részt vettem, és minden tiszta lett. Én meg agymosott pesti. Váááá, nem akarok az lenni.
Most inkább nemsokára a 'globalizált bevándorló' szerepébe bújok, ami szintén nem lesz kellemes, de legalább néhány hasznos és jó dolog is társul hozzá. Például a család, meg hogy a munka fegyelemre és kitartásra tanít, és remélhetőleg a nyelvtudásom is fejlődik majd.
Képesnek kell lennem rá, hogy megálljam a helyem az életben úgy, hogy nem számítok másokra. Szörnyű érzés abban az emberben csalódni, akit a legjobban szeretsz a világon és akiről azt hitted, hogy a legjobb barátod. Nem az. Ennyi. A saját élet beindítása megkezdődött, mégpedig szigorúan 'férfimentesen'. És ez így is lesz egy jó darabig. Nem kell senki, aki miatt még egyszer így érzem magam. Többet nem akarom, hogy bárki is így kiismerjen és aztán, mint egy rongyot eldobjon és otthagyjon. Köszi. Elég volt.
És igen, most lehet felhördülni, hogy ez nem is így történt, és lehet hibáztatni engem és lehet hangoztatni hogy "detemegmicsináltál". Soha nem tagadtam, amit tettem, ezerszer meg is bántam. -Nem elég.- De én bármennyire is azt gondoltam, hogy vége, ebben a helyzetben soha de soha nem hagytam volna cserben. Megtörtént. Innentől kezdve nincs tovább. Hiába szeretem, hiába ma is azt álmodtam, hogy feleségül megyek hozzá...
Majd egyszer, ha az élet úgy hozza, vagy talán akkor se. Nem tudom, hogy ezt a fájdalmat el lehet- e felejteni valaha... És viszont. Ő el tudja- e felejteni valaha azt a fájdalmat, amit én okoztam. A megbocsájtás az egyik legszebb keresztény erény, de nem tudom, hogy te így gondolod-e még? S, hogy én meg tudom-e tenni, bármennyire szép is. Nem tudom, hogy neked számítanak-e azok az értékek, amik régen olyan fontosak voltak?
Én most megteszem, ne haragudj, tiszta szívből sajnálom, ami
történt, mindent,amivel valaha bántottalak, eddig a
percig.
Kedves olvasóim, nektek milyen értékek számítanak? Gondolkodjatok el rajta... Ha szeretnétek, majd elmondom a sajátjaimat, de az egy külön poszt lesz, azt hiszem. Nem bonyolult dolgok, de a mai világban, nem is mindig megvalósíthatóak. Most kezdem úgy érezni, hogy egy ideje már nem ezek mentén szervezem sokszor az életem, és ez baj. A változás jó dolog, de csak akkor, ha jobb dolgot hoz ki belőled, mint ami előtte volt. Nos, nálam nem mindig a 'jobb dolog' jön ki belőle. Sokszor inkább az igazolódik be, hogy 'járt utat, járatlanért el ne hagyj'. Közhely, de a közhelyeknek mindig van igazságtartalmuk. Meg ugye, itt van 'a látszat csal' mondás is. Valóban. Én jól megszívtam az iskola választást például. Igaz, nem ez volt a fő motiváció, amiért Pestre mentem, de úgy gondoltam, az iskola nem lehet annyira rossz, hogy mindent elrontson. Azt hittem, az ELTE BTK az országban a legjobb. Rá kellett jönnöm, hogy nem. Nagyon nem. Sem szakmailag, sem emberileg nem tudok beilleszkedni ebbe a közegbe.
A megvilágosodáshoz elég volt egyetlen 'normális' szegedi óra, amin részt vettem, és minden tiszta lett. Én meg agymosott pesti. Váááá, nem akarok az lenni.
Most inkább nemsokára a 'globalizált bevándorló' szerepébe bújok, ami szintén nem lesz kellemes, de legalább néhány hasznos és jó dolog is társul hozzá. Például a család, meg hogy a munka fegyelemre és kitartásra tanít, és remélhetőleg a nyelvtudásom is fejlődik majd.
2009. november 11., szerda
Hat, hasad a pad... :)
Na, miután tegnap megnyomtam a 'reset' gombot az életemen, a mai nap egészen jól sikerült. Úgy érzem tele vagyok energiával, vannak céljaim a közeli és távoli jövőre nézve. Minden, ismétlem minden órámra bementem és a lehetőségekhez mérten figyeltem is. :D Aztán hazajöttem és felszámoltam a káoszt a szobámban. Ennek különös jelentősége van, mert alapvetően mindig rendet szoktam tartani, de mióta abban a szörnyű állapotban voltam, nem volt erőm ilyesmire sem. De ma, végre rend és tisztaság fogadott mire hazaértem táncról. A próba is sokkal jobban ment, oda tudtam figyelni meg minden...(holnap biztos izomlázam lesz :) )Szóval helyreállt a lelki békém, amennyire tudtam, összefoltoztam a darabjait. Készítettem benne egy jó meleg és otthonos kis vackot is. ;)
Még bele kell olvasnom az Esti Kornélba, úgyhogy nem is írok többet. Úgy látom a számláló alapján, hogy lehet, hogy nem csak azok olvassák a blogot, akiket gondoltam. Nos, ha ez így van, akkor megkérek minden kedves olvasót, hogy naponta egyszer klikkeljen a szavazáson. ;)
Hálás köszönet.
ui.: (Tudom, hogy tartozom a Hamvas szöveg lényegének kiemelésével, de most más dolgom van, talán 7végén sort kerítek rá. Addig is házi feladat, ki, mit ért rajta... :D )
2009. november 10., kedd
Öt, leesett a köd... Feel free
"Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém.
Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza vad vadon: már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De, hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az úton." /Dante/
Szabad vagyok!
Végre sikerült leráznom magamról, kiűznöm magamból a fájdalmat. Úgy megkönnyebbültem, olyan jó. Vége a szenvedésnek.
Kellett hozzá, hogy megjárjam a poklokat, olyan mélyen, hogy még az életemtől is meg akartam válni. Aki ismer, az tudja, hogy ez mit jelent, hiszen soha, a legnehezebb pillanatokban sem, gondoltam ilyenre, idáig. De úgy éreztem nekem már nincs is semmim, könnyű odaadni.
Egész eddigi életemben mindenki elhagyott, akit szerettem. Ki így, ki úgy, egy ponton úgy gondolta, most már megleszek egyedül is, és csak kisétáltak. Van, aki szó nélkül, volt, aki szenvedve, van, aki kényszerből és van, aki gyávaságból és erőtlenségből.
Már tudom, hogy nem az én hibám minden, és részben csak az övék. Hiszen emberek vagyunk, nem mindenki viseli egyfomán az élet nehézségeit. Sok szenvedés árán jöttem erre rá.
Az utolsó csapás, ami ért, ezért volt olyan fájó. Ezért éreztem a dühöt, a keserűséget, a kínt. Mert úgy láttam, hogy, aki az utolsó kincsemet is megkapta, olyan ember, aki nem érdemli meg.
Rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Ő nem tehet arról, hogy neki az élet mindazt megadta, amit tőlem elvett. És olyan fucsa és paradox helyzet, hogy pont őáltala jöttem erre rá, és találtam egy olyan zenét, ami a lelkemig hatolt és kitépte ezt a nagy fájdalmat belőle.
Már oda tudom neki adni, ajándékba, hogy őrizze, hogy tanítsa, hogy tapasztaljon mellette, amíg az élet úgy akarja. Azért tudom odaadni, mert ezáltal én is nagyon sokat tanultam az életemről.
"Mesterem arra tanított, hogy a negatívumokkal sohase elégedjek meg. Keressem meg a pozitív jelentést. Ha nem találom, keressem tovább. Minden sötétség igazi értelme, hogy fény. Minden szenvedés értelme, hogy öröm. A kárhozat az üdvért van. A sötét évet eddig negatívan értettem. Valódi értelmét most találtam meg. A bűn és a pokol és a kárhozat misztériuma. Át kell menni rajta, mint a halálon. Jaj annak, aki a sötétség borzalmas titka elől menekül. Magadra kell venned. Mert az örök nem a sötétség és nem a kárhozat. Nem a negatív. Az örök az üdv. Ahol a bűn túlsúlyra jut, ott elárad a kegyelem." /Hamvas Béla/
Számot vetettem a tetteimmel, az érzéseimmel.
Rájöttem, hogy az előítélet tényleg rossz dolog. Nem csak olyan klasszikus kategóriákat érinthet, mint amire mindenki gondol...
Alapvetően sokkal könnyebb az élet, ha odafordulsz a másikhoz és rácsodálkozol, hogy ő vajon milyen lehet. És a sok tapasztalatból már össze tudod rakni, hogy mi, mit jelent. Sajnos, ez addig igencsak döcögve megy, amíg saját magadat nem ismered. Nos, én most nagyon komoly "önismereti tréningen" estem át. Felszínre kerültek olyan gondolatok, érzések, amiket soha nem gondoltam volna, hogy érezhetek egyáltalán. Szembesülnöm kellett vele, hogy igenis tudok gonosz lenni, hogy tudok elemi erővel gyűlölni, hogy fájdalmamban senki más nem érdekel, csak magam, önző vagyok és közönséges. És tudok félni is. Őrülten félni.
Remélem az árnyas erdőben nem csak ezek látszanak meg a fák között... Innentől kezdve igyekszem majd úgy élni, hogy a jó dolgok és a szeretet világítson át a tözsek között, hogy megtartó ereje lehessen egy életen keresztül...
Olyan nagyon nehéz az élet, de felül kell emelkednünk a hétköznapi dolgokon, különben mindent elveszítünk, ami fontos a számunkra. Én elveszítettem, mert nem voltam elég erős ahhoz, hogy kibírjam a rám rakott kereszteket. Nem tudtam teljes odaadással bízni Benne, kezébe tenni a kezemet, és kérdés nélkül, nem tudva milyen úton haladva, csak bízni és bízni, hogy minden rendbe jön. Ő pedig nem tudta megszorítani a kezem, hogy ne féljek,és hagyta hogy kicsússzon a helyéről. De az a hely most is csak ott van, mert az évek során barázdát vájt magának, sokszor a könnyek által, de még többször az öröm által. Csak egy kéz illik bele tökéletesen.
Most jött el az idő, hogy a másik kezünkkel is megpróbáljuk a kézfogást. Nem olyan ügyes és nem is olyan erős a szorításunk, de most egy darabig ők fognak elkísérni minket azon az erdei úton.
"A sötét esztendőben minden földi javamat elvesztettem. Az összes elrejtett befőttesüvegeket és konzervet, minden cukrot és borotvaszappant és rongyot és papirost és tintát. Hiába dugtam a könyvek mögé s a polc alá, a polc és a sok könyv is elveszett. Kint voltam a havas utcán és a fájdalomtól és a félelemtől bömböltem, mint Jób és Istent hívtam és a hóba vetettem magam, mert éreztem, hogy nem hallgatott meg. De ez volt, amit aránylag hamar meg tudtam érteni. Koldus lettem. Mint Jób. Megértettem, hogy koldusnak lenni jó. A műtét kínos. Mindenem elveszett, mondtam. Elfelejtettem nevetni és gyűlöltem, aki nevetett. Seb. Mély seb. Azután, hogy a darát és a kenyérhéjat gyűjtöttem, csapás. Meg akartam menteni és elveszett. A birtok világa megsemmisült. De aránylag hamar meg tudtam érteni, hogy csak a birtok világának megsemmisülése után léphet át az ember a létezés világába. Mint Jób. Ha az embert békében hagyják, öt év alatt ismét házat szerez és kezdheti elölről. Befőtt és méz és borotvaszappan. A gazdag ifjúnak igazán nehéz. Sohasem tudtam volna lemondani. Ó, lemondani! Mindenről lemondani. Nem például a melankóliát megtartani, a dohányt vagy a pálinkát. Vagy a konzerveket. Valamit, amibe el lehet bújni, mint a vasbányába, valami, amit lehet félteni és amiért lehet reszketni, valami, ami megvéd, valami objektív és manifeszt és a teljes odaadásban megakadályoz. Nem megtartani. Még az örömet sem. Lemondani az odaadásról és lemondani a lemondásról. Mint Jób.
Eláradt a kegyelem. Kegyelemnek nevezem azt, hogy aránylag könnyen és gyorsan megértettem. Koldusnak lenni jó. Még véreztem, de már tudtam, hogy jó. A birtok világa romokban hevert. Tudtam, ha öt évig békében hagynak, nem fogok házat szerezni, hogy kezdjem elölről. Valaki a birtokot levakarta rólam. Bőröm is vele ment, de nem baj, most már igyekszem többé semmihez sem odaragadni, mint a borotvaszappanhoz tettem. Koldusnak lenni nehéz, de jó. A létezés világa a birtoklás világánál magasabb.
Most itt fenn az erdei házban megértem azt is, hogy mit jelent a bűnösség tudatának levetése. A sötét gond. A bűntudattól való zavartalanság. Megértem, hogy nagy szentek bűneiket felajánlják és olyanokká válnak, mint a kisdedek. A bűnről is lemondani. A sötét gondról és az aggodalomról és a holnapról lemondani. Semmi sem az enyém. Én magam a legkevésbé vagyok a magamé. A birtokhajszában és a gondban és a félelemben és a rejtőzködés érdekében épített haditervekben felzaklatott kedély megnyugszik. Elárad a kegyelem. A birtok világában az ember nem is lehet önmaga. Csupa védelem és támadás és érdek és házőrző kutya saját kapujában és ha befőttjeit elviszik, úgy üvölt, ahogy én tettem házam romjain a havon. Effektív létezés csak a birtoklás teljes felszámolása után lehet. Itt kezdődik a valóság." /Hamvas Béla/
2009. november 9., hétfő
Túúúturi rúúúturi rúúúú. Szolgálati közlemény.
Megtettem a szükséges beállításokat, mostmár mindenki annyit kommentelhet, amennyit csak akar. Hajrá! :)
2009. november 8., vasárnap
Kiscsillag..., (kisölés, kishányás)
Szóval. A koncert fergeteges volt. Még a falakról is csorgott az izzadság. :D Első sor. Dobosfiúval összenézés, nagggyon őrülten bulizás.
A szép élmények miatt, és némi múltidéző jelleggel részt veszek jövőhéten Szegeden, a BéTéKás gólyabálon, ahol a sztárvendég ők lesznek. Csakazestélyibencsápolásförevö'. Ugye Zitus? ;)))
A szép élmények miatt, és némi múltidéző jelleggel részt veszek jövőhéten Szegeden, a BéTéKás gólyabálon, ahol a sztárvendég ők lesznek. Csakazestélyibencsápolásförevö'. Ugye Zitus? ;)))
Valami hosszabb és áradósabb bejegyzést terveztem a tegnap estéről, de sajnos, nem jön össze. Amiatt. "Ölhetnéke támad(t)" az E.mbernek... Hogy lehet, hogy még ezt is elb'ssza!? Csak netezgetsz és egyszer csak megtalálsz valamit. És ennyi. Minden, amit felépítettél magadból, egy másodperc alatt visszahullik a porba. Kihányod a rétest. Nem alszol. Nem lélegzel. Nem élsz.
Ez már annyira túlmegy mindenen, hogy a változatosság kedvéért (najó meg a májam kedvéért) már inni sem bírok. Pedig itt figyel mellettem egy doboz Karpackie...
2009. november 7., szombat
Négy, biz oda nem mégy... Drinking week, vol.2
Húúúúú. Zúzás volt az este megint, kő keményen, de ami a lényeg: MA KISCSILLAG!!!! Alig várom már. A tegnapi nappal belekezdtem a második olyan hetembe, amikor időm nagy részét gyakorlatilag ivással töltöm. Szerencsére, vannak ám ennek jó oldalai is. :) Például: szerintem a tömény fertőtleníti a véremet, mert a lakótársaim már 2szer voltak betegek, én meg még egyet sem köhintettem. Szóval a péntek -az estét leszámítva- felejthető volt. A saját élmény tréning a szokásos, "körbeülünk és minddejófejekvagyunk" tipusú agymosás. Még kettő van belőle, ami azért bosszantó, mert így nem tudok táncra járni, remélem nem hajítanak ki a csoportból...
2009. november 6., péntek
2009. november 5., csütörtök
Három, te leszel a párom
Hmmm... határozottan úgy néz ki, hogy megy nekem ez a blogírás. :) Komolyan mondom, szinte várom, hogy ideülhessek a gép elé. Tegnap valamivel jobb kedvem volt. Igaz, ma megint gyomorgörcsre ébredtem és arról álmodtam, de remélhetőleg nem fogok egész nap az ágyban feküdni. Még az is lehet, hogy elmegyek iskolába. A lehetőségekhez mérten új frizurát kreáltam magamnak. Határozottan tetszik. Jó hülyék vagyunk mi, nők, hogy mindenki ezt csinálja ilyenkor. De ha egyszer használ? Lehet, hogy ennek hatására ma nem fogok már inni. Jó lenne, majd meglátjuk hogy alakul az este... Akkor a legnehezebb elviselni.Holnap egész nap az iskolában fogok senyvedni, lesz ami eltereje a figyelmem. Saját élmény tréning. Az előítéletek feldolgozása csoportosan... fuj. Valószínű agymenést fogok kapni tőle... nem bírom az ilyet.
Persze még ott is sokkal jobban fogom érezni magam, mint ha hazaérek este. Bár szombat reggel lángost fogok enni a piacon, úgyhogy ez tartja bennem a lelket. Valahogyan le kellene kattannom a témáról, és akkor jobb lenne. De nem megy. Nem megy. Utálom ezt a szöveget, de rá kell kényszerítenem magam, hogy a pozitív dolgokra koncentráljak. Lehet meglátogatom Nati blogját. Ő hiperpozitív, de tényleg. Egy szmájli van a csuklójára tetoválva... :D
2009. november 4., szerda
A félelmetes angyal
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel, s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor,
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. ... "
Radnóti Miklós: A félelmetes angyal, részlet
Az Igazi
Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.
(Margery Williams: A Bársony Nyuszi)
- Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.
Ha Igazivá válsz, nem lehetsz többé nem igazi. Örökké tart. A Nyuszi felsóhajtott. Azt gondolta, hogy túl sokáig fog tartani, mire megtörténik a varázslat, mire Igazi lesz. Igazi szeretett volna lenni, hogy tudja milyen is az, bár az érzés, hogy összeesett lesz és kipottyan a szeme szomorúan hangzott. Azt kívánta, hogy anélkül váljon Igazivá, hogy ezek a kényelmetlenségek megesnének vele.
(Margery Williams: A Bársony Nyuszi)
Második nap
Hát felvirradt a második nap is, mióta blogot írok! Éljen, ez azt jelenti, hogy túléltem az éjszakát. Nem tudom meddig tart ez még, de ha sokáig, akkor azt hiszem, rövid úton alkoholistává válok. A baj csak az, hogy egyelőre nem tudom máshogy elviselni ezt a fájdalmat.
Az egész életemet elvesztettem, és ami a legrosszabb, valaki más egészben megkapta, ajándékba. Részben a saját hülyeségem miatt. És hiába vannak akik nagyon szeretnek, nem tudnak JÓL szeretni. A 'jól' szeretés nagyon fontos. Nem szeretném, ha azt mondanák, majd jobb lesz, ha azt mondanák, hogy ne add fel, ha azt mondanák, hogy ne tedd ezt velünk.
Mert a helyzet az: nem lesz jobb soha (egy lehetséges opciót leszámítva), már rég feladtam, és nem velük teszem ezt, sőt még nem is akaratomból teszem, hanem csak megtörténik velem.
Elvesztettem a kontrollt az életem felett.
Hiába foglalom el magam bármivel, ideig óráig jó, aztán csak a nagy semmi marad. Meg én. Egyedül. Sokkal jobban egyedül, mint a kisujjam. Neki legalább ott van a gyűrüsujjam, mellette, hozzá van nőve... mennyire rossz, hogy ilyenkor is poénkodok. (persze senki sem érti a vicceim).
Úgy látom ebből a blogból kimaradnak a nagy művészi önkifejezésre törekvő, mélyenszántó gondolatok. Nem fogok maradandót alkotni az utókor számára, az biztos.
Az egész életemet elvesztettem, és ami a legrosszabb, valaki más egészben megkapta, ajándékba. Részben a saját hülyeségem miatt. És hiába vannak akik nagyon szeretnek, nem tudnak JÓL szeretni. A 'jól' szeretés nagyon fontos. Nem szeretném, ha azt mondanák, majd jobb lesz, ha azt mondanák, hogy ne add fel, ha azt mondanák, hogy ne tedd ezt velünk.
Mert a helyzet az: nem lesz jobb soha (egy lehetséges opciót leszámítva), már rég feladtam, és nem velük teszem ezt, sőt még nem is akaratomból teszem, hanem csak megtörténik velem.
Elvesztettem a kontrollt az életem felett.
Hiába foglalom el magam bármivel, ideig óráig jó, aztán csak a nagy semmi marad. Meg én. Egyedül. Sokkal jobban egyedül, mint a kisujjam. Neki legalább ott van a gyűrüsujjam, mellette, hozzá van nőve... mennyire rossz, hogy ilyenkor is poénkodok. (persze senki sem érti a vicceim).
Úgy látom ebből a blogból kimaradnak a nagy művészi önkifejezésre törekvő, mélyenszántó gondolatok. Nem fogok maradandót alkotni az utókor számára, az biztos.
2009. november 3., kedd
Első...
Ez a blog azért jött létre, hogy leírjam a gondolatokat, amiket nem tudok senkivel megosztani, mert senki sem érti. A virtuális világ személytelensége lehetőséget ad arra, hogy a legféltettebb érzéseimmel szembesítsem magam és azt, aki erre kíváncsi. Hogy is szokták mondani? Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...
Az ott a képen képzeletben én vagyok. Magányos lány a nagyvárosban. Nem tudja eldönteni, hogy leugorjon-e, vagy inkább felemelje a fejét, és a naplementében gyönyörködve örüljön annak, hogy szép a világ.
Remélhetőleg ez a blog segít neki, hogy megtalálja a helyes irányt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)