Hát felvirradt a második nap is, mióta blogot írok! Éljen, ez azt jelenti, hogy túléltem az éjszakát. Nem tudom meddig tart ez még, de ha sokáig, akkor azt hiszem, rövid úton alkoholistává válok. A baj csak az, hogy egyelőre nem tudom máshogy elviselni ezt a fájdalmat.
Az egész életemet elvesztettem, és ami a legrosszabb, valaki más egészben megkapta, ajándékba. Részben a saját hülyeségem miatt. És hiába vannak akik nagyon szeretnek, nem tudnak JÓL szeretni. A 'jól' szeretés nagyon fontos. Nem szeretném, ha azt mondanák, majd jobb lesz, ha azt mondanák, hogy ne add fel, ha azt mondanák, hogy ne tedd ezt velünk.
Mert a helyzet az: nem lesz jobb soha (egy lehetséges opciót leszámítva), már rég feladtam, és nem velük teszem ezt, sőt még nem is akaratomból teszem, hanem csak megtörténik velem.
Elvesztettem a kontrollt az életem felett.
Hiába foglalom el magam bármivel, ideig óráig jó, aztán csak a nagy semmi marad. Meg én. Egyedül. Sokkal jobban egyedül, mint a kisujjam. Neki legalább ott van a gyűrüsujjam, mellette, hozzá van nőve... mennyire rossz, hogy ilyenkor is poénkodok. (persze senki sem érti a vicceim).
Úgy látom ebből a blogból kimaradnak a nagy művészi önkifejezésre törekvő, mélyenszántó gondolatok. Nem fogok maradandót alkotni az utókor számára, az biztos.
Az egész életemet elvesztettem, és ami a legrosszabb, valaki más egészben megkapta, ajándékba. Részben a saját hülyeségem miatt. És hiába vannak akik nagyon szeretnek, nem tudnak JÓL szeretni. A 'jól' szeretés nagyon fontos. Nem szeretném, ha azt mondanák, majd jobb lesz, ha azt mondanák, hogy ne add fel, ha azt mondanák, hogy ne tedd ezt velünk.
Mert a helyzet az: nem lesz jobb soha (egy lehetséges opciót leszámítva), már rég feladtam, és nem velük teszem ezt, sőt még nem is akaratomból teszem, hanem csak megtörténik velem.
Elvesztettem a kontrollt az életem felett.
Hiába foglalom el magam bármivel, ideig óráig jó, aztán csak a nagy semmi marad. Meg én. Egyedül. Sokkal jobban egyedül, mint a kisujjam. Neki legalább ott van a gyűrüsujjam, mellette, hozzá van nőve... mennyire rossz, hogy ilyenkor is poénkodok. (persze senki sem érti a vicceim).
Úgy látom ebből a blogból kimaradnak a nagy művészi önkifejezésre törekvő, mélyenszántó gondolatok. Nem fogok maradandót alkotni az utókor számára, az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése