Hét, kiflit süt a pék...

Nos, kedves névtelen látogató, (gondolom Csabi), íme a frissítés. Ami az eltelt időben velem történt, azt valószínű soha nem fogom ide leírni és szeretném örökre elfelejteni...

Képesnek kell lennem rá, hogy megálljam a helyem az életben úgy, hogy nem számítok másokra. Szörnyű érzés abban az emberben csalódni, akit a legjobban szeretsz a világon és akiről azt hitted, hogy a legjobb barátod. Nem az. Ennyi. A saját élet beindítása megkezdődött, mégpedig szigorúan 'férfimentesen'. És ez így is lesz egy jó darabig. Nem kell senki, aki miatt még egyszer így érzem magam. Többet nem akarom, hogy bárki is így kiismerjen és aztán, mint egy rongyot eldobjon és otthagyjon. Köszi. Elég volt.
És igen, most lehet felhördülni, hogy ez nem is így történt, és lehet hibáztatni engem és lehet hangoztatni hogy "detemegmicsináltál". Soha nem tagadtam, amit tettem, ezerszer meg is bántam. -Nem elég.- De én bármennyire is azt gondoltam, hogy vége, ebben a helyzetben soha de soha nem hagytam volna cserben. Megtörtént. Innentől kezdve nincs tovább. Hiába szeretem, hiába ma is azt álmodtam, hogy feleségül megyek hozzá...
Majd egyszer, ha az élet úgy hozza, vagy talán akkor se. Nem tudom, hogy ezt a fájdalmat el lehet- e felejteni valaha... És viszont. Ő el tudja- e felejteni valaha azt a fájdalmat, amit én okoztam. A megbocsájtás az egyik legszebb keresztény erény, de nem tudom, hogy te így gondolod-e még? S, hogy én meg tudom-e tenni, bármennyire szép is. Nem tudom, hogy neked számítanak-e azok az értékek, amik régen olyan fontosak voltak?

Soha nem foglak elfelejteni, de ha te boldogabb vagy nélkülem, akkor lelked rajta. Remélem egyszer rájössz, hogy mit veszítettél. Én felmértem az enyémet, és egy élet nem lenne elég rá, hogy jóvá tegyem. Neked már eszedbe jutott a vádaskodás mellett, hogy őszintén bocsánatot kérj, mindenért? Tudom, tudom, hogy elvileg már megtetted, de az nem elég, hogyha csak azért kérsz bocsánatot, ami szerinted hiba volt. Az olyan dolgokért is bocsánatot kell kérni, ami szerinted nem volt hiba, de a másikat mégis bántotta, még ha nem is mondta.

Én most megteszem, ne haragudj, tiszta szívből sajnálom, ami

történt, mindent,amivel valaha bántottalak, eddig a

percig.

 Kedves olvasóim, nektek milyen értékek számítanak? Gondolkodjatok el rajta... Ha szeretnétek, majd elmondom a sajátjaimat, de az egy külön poszt lesz, azt hiszem. Nem bonyolult dolgok, de a mai világban, nem is mindig megvalósíthatóak. Most kezdem úgy érezni, hogy egy ideje már nem ezek mentén szervezem sokszor az életem, és ez baj. A változás jó dolog, de csak akkor, ha jobb dolgot hoz ki belőled, mint ami előtte volt. Nos, nálam nem mindig a 'jobb dolog' jön ki belőle. Sokszor inkább az igazolódik be, hogy 'járt utat, járatlanért el ne hagyj'. Közhely, de a közhelyeknek mindig van igazságtartalmuk. Meg ugye, itt van 'a látszat csal' mondás is. Valóban. Én jól megszívtam az iskola választást például. Igaz, nem ez volt a fő motiváció, amiért Pestre mentem, de úgy gondoltam, az iskola nem lehet annyira rossz, hogy mindent elrontson. Azt hittem, az ELTE BTK az országban a legjobb. Rá kellett jönnöm, hogy nem. Nagyon nem. Sem szakmailag, sem emberileg nem tudok beilleszkedni ebbe a közegbe.

A megvilágosodáshoz elég volt egyetlen 'normális' szegedi óra, amin részt vettem, és minden tiszta lett. Én meg agymosott pesti. Váááá, nem akarok az lenni.
Most inkább nemsokára a 'globalizált bevándorló' szerepébe bújok, ami szintén nem lesz kellemes, de legalább néhány hasznos és jó dolog is társul hozzá. Például a család, meg hogy a munka fegyelemre és kitartásra tanít, és remélhetőleg a nyelvtudásom is fejlődik majd.