Jó sok mindent történt mióta hazajöttem a 'nagyvilágból'. Kezdem előről... Szóval múlt szombaton csináltattam piercinget. :D Nagyon féltem tőle, de aztán sikerült legyőzni a félelmet, és most itt virít az orrom tetején. Nekem tetszik, a környezetem pedig vegyesen reagált. Azért a legtöbb embernek bejött. A nem túl izagalmas hétvége után, két, 'fura eseményekkel' teli nap következett. Nem tudom hova tenni, olyan jó lenne,  ha csak egy kicsit is igaz lenne, de sajnos nem az... Ez van. Egyszer. majd. talán.
ÉÉÉssss szerda este már Szeged volt, egészen péntekig. :)) Már sajnálom, hogy a tánc miatt hazajöttem. :S Nagyon nagyon jót buliztunk, igazi 'EzzzAzzzzSZEGEDhúúúúú' hangulatban telt el a három nap. Volt sütés-főzés, ivás, hóesésben andalgás, egésznap másnaposan ágybanfekvés, ahogy kell. :D Jövő héten pedig Tankcsapda koncert Sanyival, AZ ivócimborával. (Csak a Tajgavodka + teszkógazdaságos szénsavasüdítőital. Ennyi.)
Tegnap találkoztam Natival a buszon, egész végig beszélgettünk és olyan jó volt. :)
Nagyon próbálom a gyakorlatban is hasznosítani azokat a dolgkat, amikre rájöttem a két hét szabadságom alatt, de nem könnyű. Biztos sokkal könnyebb lenne, ha valaki itt is lenne, akivel jól elvagyok és elmehetünk meginni valamit a Minibe, korizhatnánk, meg ilyenek. De nincs senki, és ez rossz. Ma egyedül fogok korizni és egyedül ülök be a Minibe egy teára, sajnos. Még az is lehet, hogy el sem megyek... Unalmas az életem, mert nincsenek a barátaim a közelemben.  Pedig most nagyon szükségem lenne arra, hogy szeressenek és szerethessek, de senki nem 'vevő' a dologra. Naiv vagyok és azt hiszem, hogy mondjuk egy fiú nem csak érdekből sörözik velem, hanem azért, mert esetleg én is érdeklem, nem csak a testem. De nem így van. Utálok itthon ülni, de ha bemegyek Bajára, folyton csak a fájdalmamba ütközöm. Nyavajogni sem szeretek állandóan, nem is teszem, csak itt a blogon, mert szerintem ezt kb. senki sem olvassa, úgyhogy itt megtehetem... Néha ezt is kell. Amúgy egy csomó jó dolog is történt velem.
Például egész jóba lettem a tesómmal, ami nagy szó, és nagyon örülök neki. :) Meg ugye a szegedi látogatás... az is jóóó volt. A többi jó dolog az sajnos olyan, aminek inkább nem kellene örülnöm, mert hát... Olyan vagyok, mint egy drogfüggő. Ők is tudják (?), hogy rossz amit csinálnak, de mégis megteszik... nem tudok leállni egyszerűen, pedig emberfeletti módon próbálkozom. De csak egy kis szánalmas hülyepicsa vagyok és ezt nem szeretem. Hogy lehetne továbblépni???? Valaki elárulhatná. Mert ugye a tuti recept, hogy csak legyél a barátaiddal, és mindent megold az idő. De mi van akkor, ha nekem Ő volt az egyetlen barátom itt!!?? Sajnos nem tudok örökké Szegeden lógni, itt viszont annyira rossz, azért amiket már fentebb írtam, hogy alig lehet kibírni. És nyavajgok és sírok. Borzalmas. Nem szeretnék megint visszaesni. :S