Azt hiszem illene mar irnom valamit. :) Nem sok dolog tortenik velem igy fizikai ertelemben, de lelkiekben annal tobb. Nagyon jo ez a kis szunet arra, hogy atgondoljam az eletemet es helyre jojjek vegre. Vagyis mar helyre is jottem ... Sok minden vilagos lett a szamomra, es szerintem mindenkitol bocsanatot kell kernem a viselkedesem miatt. :( Legfokeppen Toled, mert igy kivulrol es higgadtan latva nagyon undorito volt, amit csinaltam. Bar szerencsere azert azt hiszem, nem sikerult teljesen elaljasodnom... Mara mar... hat most azt akartam mondani, hogy a regi vagyok, de ez nem igaz. Mar UJ vagyok. Nagyon fura, hogy az ember a szobaban ulve is hatalmas tapasztalatokra tesz szert, es nagy felfedezeseket tesz magaban. Mar nem menekulnek el a dolgaim elol, bar most a csaladomnak az  lesz a jobb, ha megis kijovok dolgozni. De orom, hogy ezt mar nem azert teszem, hogy ne legyek OTT, hanem azert mert ITT kell lennem, itt van ram szukseg. Ez hatalmas kulonbseg. Meg nem mellesleg, ha szorgalmasan dolgozom, es kitartoan sporolok, akkor kicsit megalapozhatom a jovomet is, remenyeim szerint.

Mar kb. egy hete elkezdtem tornazni, es latszik is az eredmenye. Bar fogyni nem fogytam, nem is akarok, de kezdek megint feszes lenni, mint regen. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a sport mekkora segitseg, amikor az embernek valami nagy baja van. Nagyon szeretnek ujra futni is, de sajnos a cipom otthon maradt es anelkul nem allhatok neki. :( De amint hazaerek, biztos, hogy nekivagok ujra.

Mar nagyon varom, hogy vegre egy jo kis helyen, peldaul a Mojoban, vagy a Vikingben, vagy a Miniben legurithassak egy nagyfroccsot, jo tarsasagban. ;P Jo erzes, hogy vannak barataim, akikre szamithatok.

Megprobalom ugy elni a napjaimat, hogy annak oruljek, ami ma van es ne a jovon aggodjak folyton. A regi enemnek ez nagy hibaja volt, az egyik legnagyobb, amire rament a parkapcsolatom is. Ujrakezdtem az eletemet es ezt meg is szuntetem benne, amilyen hamar csak lehet. Persze iszonyu nehez, de jo lenne, ha csak az maradna, hogy bizalommal tekintek a jovobe, de nem tervezek semmit, csak elhiszem, hogy rendben mennek majd a dolgok.

Tegnap este olyan jo volt. Zenet hallgattam, Suhancost. Szeretem oket nagyon, csak valahogy mar regen nem hallgattam oket. Tegnap szinte ujra felfedeztem magamnak. Az az erdekes meg ebben, hogy sok daluk szol a szerelemrol es a szakitasrol, de ez semmi fajdalmat nem okozott nekem. Sot. :) Inkabb eszembe jutatta a szep idoket, meg a sok elmenyt, amit ateltunk, hogy milyen szep volt. Ez teljesen feltoltott energiaval. Azt is eszembe jutatta, hogy mindamellett, hogy az utolso idokben hogy viselkedtem, azert en tudok jo is lenni, olyan, aki nagyon de nagyon szeret valakit es ki is tudja mutatni. Szeretem ha szerethetek. Meg az is lehet, hogy egyszer ezt megint megmutathatom valakinek, vagy megmutathatom ujra... Zuros es sotet idok allnak mogottem, es ezekben az idokben majdnem elvesztettem magamat, es azt az enemet is aki jol tud szeretni es nem kovetelozik es nem sajnalatot akar kicsikarni es nem akarja, hogy mindenaron szeressek. Mert sajnos azt is el kell fogadni, ha nem szeretnek, mert van ilyen. Ha mas nem szeret, hat szeretem magamat, amennyire lehet. Egesz jol elvagyunk en es en... :D Mindent meg tudunk beszelni. ;):D:D

Beillesztem a kedvenc Suhancos szamomat, bar ez nem az uj lemezrol valo, de nagyon szeretem; :)

Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy csinaltam par kepet magamrol, 
meg par kepet itt az utcaban. Felteszem, hatha tetszik majd nektek. 
Bar sokan lattatok is mar. Azert hatha valakit erdekel...

Halihooo!

Mai napon: agyban szenvedes egesz delelott. :( Nagyon nagyon fajt a pocakom, de  szerencsre delutanra jobban lettem. Sajnos igy sem merem megkiserelni, hogy ma megcsinaljam a tornat, mert nem szeretnek meg egy alvas nelkuli ejszakat okozni magamnak.
Estefele mar annyira unatkoztam, hogy csinaltam par kepet magamrol. Kicsit megszerkesztgettem Picasa- val, ugyhogy a vegeredmeny muveszi lett es nagyon szep szerintem. :) Orulok neki. Ha elfogadhato ido lesz vegre,akkor majd kint is fotozok, nagyon szeretem Angliat, van mit fenykepezni...
(Egyebkent esemenytelen napok varnak ram, lehet, hogy unalmas lesz a blogot olvasgatni, ugyhogy ha nem tetszik, inkabb ne gyertek minden nap. ;)

Nagyon jolesik pihenni, de mar tele vagyok tervekkel, amiket meg kell valositanom, ugyhogy kicsit varom mar a jovo penteket, amikor is haza megyek vegre. Persze nem tudom milyen elmeny lesz otthon lenni, de remelhetoleg megerosodve es szilard idegekkel lepek ismet a Szulofoldemre. :D
Eddig nem is mondtam, hogy Muller Petertol a Szeretetkonyvet olvasom. Ez sokat segit, hogy meglassam a hibaimat, es az ok- okozatokat, de azert nem lehet mindent keszpenznek venni, amit ir, (szerintem). Sok gondolata hihetetlenul hasonlit Hamvas Bela irasaira, olyan, mintha azok forditasait kozolne, hetkoznapibb nyelven. Azert onismeret fejlesztesre kivalo, tudom ajanlani mindenkinek, aki kepes egy enyhe szuron keresztul ertelmezni a szoveget, ami egyebkent stilisztikailag is egeszen jol megszerkesztett munka. Tele van intertextualis utalasokkal, erdekes osszefuggesekre vilagit ra a kulonbozo vallasok tanitasai kozott, jo es egyszeru beszedmodja erthetove teszi az olykor eleg sulyos mondanivalot is.
Nem tudom mit mondhatnek meg, mindig szeretnek valami igazan jot irni ide, hogy nektek is oromotok legyen benne, akik olvastok, aztan mindig csak a hetkoznapi csacskasagaimat sikerul megosztanom. Talan annyi mentsegem van, hogy a blog ugye "gyogyaszati" cellal jott letre, es elsosorban a magam szorakoztatasara keszul, szoval ne haragudjatok, ha unalmas vagyok, ugyis tobbnyire ismertek es tudjatok, hogy Tenyleg... :D

Ezt a kepet pedig Natinak kuldom, a kolis idok emlekere es meg valakinek, aki nem hagyja, hogy szomoru legyek (B.E. Happy!). Smile!

Blogolas lesz itt, keremszepen :) :P

Szep jo estet mindenkinek!

Innentol kezdve kicsit jobban blog- jelleget fog olteni az oldalam. Tobb hetkoznapi tortenes es kevesebb nyavajgas lesz a bejegyzesekben. :)

A tegnapi nappal kezdem. Nagyon nagyon jot nevettem a kistesomon, aki ugy nez ki ujabb hiszti- korszakat eli. :D Elmentunk erte az oviba, gyalog, mivel reggel ezt kerte tolunk. Az ovi jo messze van tolunk, kitalalta, hogy o megsem gyalogol, inkabb anyu vegye fel. Persze nem vette fel. Itt kezdodott a hiszti. Ez nem is lett volna annyira vicces, de be kellett mennunk a boltba kenyerert, ahol tovabb folytatta a musort es levagta magat a foldre es uvoltott. Hat ez olyan vicces latvany volt, hogy anyuval csak nevetni tudtunk rajta. A vevok kozul sokan idegesek lettek, masok viszont velunk nevettek. Volt, aki visszaemlekezett, hogy o is ezt csinalta gyerekkoraban.... Es volt egy szigoru katona is, aki meglatta a hugomat es kb. elkezdett kacagni, majd tovabbment ugyanolyan marcona arccal. Jo kis jelenet volt. Kesobb kiderult, hogy a tesom valoszinu a tv-ben latott egy reklamat, ahol ezt csinalta a kisgyerek es gondolta vicces lesz kiprobalni... :D (O itt nem a hugom, de igy csinalt... :D )

A mai nap is jo volt. Egyik kedvenc elfoglaltsagomnak, a fozesnek hodoltam. Keszitettem tarkonyos krumplilevest es gombaporkoltet nokedlivel. Mindenkinek nagyon izlett, szerintem is jol sikerult. Itt sajnos sutni nem tudok, pedig legjobban azt szeretek. Csak annyira vacak a suto, hogy tonkre tesz minden probalkozast. :(

Tegnap elkezdtem tornazni es ma is megcsinaltam vagy fel oranyi gyakorlatot. Egyelore a youtube-ra nyomom, mert minden "rendes" dvd-m otthon van, de igy is jo. :) Hat ebbol allt a mai nap kb. Jo volt, szep volt, nyugis volt...  Ma feltoltom az elemeket a fenykepezobe, ugyhogy holnap mar lehet, hogy sajat kepet is mellekelek.

Ady Endretol

Hogy a mai nap mindig eszembe jusson... AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

öt :))))

Simi sumo es oleles

Megigerted, hogy nem beszelsz velem, ugye? Gonodolom, igen... Kulonben megkerdezned, hogy hogy vagyok, hol vagyok, elek-e meg? Biztos, ezt sem nezed mar, nem is neked irom igazabol, csak, hogy legyen nyoma annak, amit erzek. Azert az elozo posztot ajanlom figyelmedbe (szovegre koncentralva), ha egyszer megis idetevedsz...

Szornyu itt lenni. Mindenhol a boldog es fiatal, szazkisgyerekes csaladokat latom. Mi is azok lehetnenk nemsokara. Nem leszunk. MI nem leszunk. Nem akarod. Soha. Soha? Azt sem, hogy bizzak benne/benned, hogy legyek eros. Pedig emlekszel mit irtal? Meg is van a telefonomban. Csak bird ki... ugye? Miert nem szamit neked semmi, amit ateltunk? Es amiben megegyeztunk nemreg, az mar targytalan? Pedig te meg szoktad tartani a szavad...

Haragudj ram. Gyulolj. De miert nem sajnalsz? Mikor te odajottel hozzam, en nem kergettelek el. Pedig ott vagtam el orokre a sajat boldogsagom utjat, mert nem tudtam olyan onzo lenni, mint te most. Nem azt kerem, hogy kezdjuk ujra, nem is tudom mit szeretnek, de amit teszel velem az nem normalis. -Csak szalljak mar le rolad, ugye? Csak hagyjalak, hadd legyel boldog felhotlenul... - De ugy felek, hogy elveszitelek orokre.... Miert nem hiszed el, hogy nem azert tettem mindent mert nem szerettelek, vagy mert jatszani akartam veled? Tudom, hogy nehez ezeket aterezned, mert te sohasem hibazol. De en ember vagyok es esendo es hibazom is, sokszor es nagyot.

 Nem esik meg a szived rajtam, mert kemeny, megkemenyitetted, ezt varjak toled. Ezt varod magadtol?

Tudod, hogy csak annyi kellett volna, hogy megkerdezd, hogy vagyok. De semmi. Nem hiszem el, nem akarom, hogy tenyleg nem erdekel. Gyulolsz?

Mondjuk biztos orulsz, hogy nem kell mar ezekkel a dolgokkal torodnod. De kepzeld, ha szoba alltal volna velem, azt ujsagoltam volna, hogy jobban vagyok es ujra elkezdtem bizni a jovo(nk)ben. Valamikor, messze, de kozosen. Elengedtel. Pedig ver vagy a verembol es hus vagy a husombol, mert elszakithatatlan kotelek van koztunk, barmi tortenjek. Csak te most eppen lancfuresszel, s minden eroddel estel neki. Probalod szetvagni.

Gondolod, hogy gyenge vagyok? Megutaltal azert? Hat az nem gyengeseg volt, es nem menekules. Lehet, hogy nehez megerteni, de olyan elemi erok hatottak ram, amiket nem minden nap szabadit fel az ember magaban. Nem vagyok gyenge es nem vagyok gyava sem. Szeretnem, ha ezt tudnad.

The winner takes it all...

"The Winner Takes It All"

I don't wanna talk
About the things we've gone through
Though it's hurting me
Now it's history
I've played all my cards
And that's what you've done too
Nothing more to say
No more ace to play

The winner takes it all
The loser standing small
Beside the victory
That's her destiny

I was in your arms
Thinking I belonged there
I figured it made sense
Building me a fence
Building me a home
Thinking I'd be strong there
But I was a fool
Playing by the rules

The gods may throw a dice
Their minds as cold as ice
And someone way down here
Loses someone dear
The winner takes it all
The loser has to fall
It's simple and it's plain
Why should I complain.

But tell me does she kiss
Like I used to kiss you?
Does it feel the same
When she calls your name?
Somewhere deep inside
You must know I miss you
But what can I say
Rules must be obeyed

The judges will decide
The likes of me abide
Spectators of the show
Always staying low
The game is on again
A lover or a friend
A big thing or a small
The winner takes it all

I don't wanna talk
If it makes you feel sad
And I understand
You've come to shake my hand
I apologize
If it makes you feel bad
Seeing me so tense
No self-confidence
But you see
The winner takes it all
The winner takes it all...

Hét, kiflit süt a pék...

Nos, kedves névtelen látogató, (gondolom Csabi), íme a frissítés. Ami az eltelt időben velem történt, azt valószínű soha nem fogom ide leírni és szeretném örökre elfelejteni...

Képesnek kell lennem rá, hogy megálljam a helyem az életben úgy, hogy nem számítok másokra. Szörnyű érzés abban az emberben csalódni, akit a legjobban szeretsz a világon és akiről azt hitted, hogy a legjobb barátod. Nem az. Ennyi. A saját élet beindítása megkezdődött, mégpedig szigorúan 'férfimentesen'. És ez így is lesz egy jó darabig. Nem kell senki, aki miatt még egyszer így érzem magam. Többet nem akarom, hogy bárki is így kiismerjen és aztán, mint egy rongyot eldobjon és otthagyjon. Köszi. Elég volt.
És igen, most lehet felhördülni, hogy ez nem is így történt, és lehet hibáztatni engem és lehet hangoztatni hogy "detemegmicsináltál". Soha nem tagadtam, amit tettem, ezerszer meg is bántam. -Nem elég.- De én bármennyire is azt gondoltam, hogy vége, ebben a helyzetben soha de soha nem hagytam volna cserben. Megtörtént. Innentől kezdve nincs tovább. Hiába szeretem, hiába ma is azt álmodtam, hogy feleségül megyek hozzá...
Majd egyszer, ha az élet úgy hozza, vagy talán akkor se. Nem tudom, hogy ezt a fájdalmat el lehet- e felejteni valaha... És viszont. Ő el tudja- e felejteni valaha azt a fájdalmat, amit én okoztam. A megbocsájtás az egyik legszebb keresztény erény, de nem tudom, hogy te így gondolod-e még? S, hogy én meg tudom-e tenni, bármennyire szép is. Nem tudom, hogy neked számítanak-e azok az értékek, amik régen olyan fontosak voltak?

Soha nem foglak elfelejteni, de ha te boldogabb vagy nélkülem, akkor lelked rajta. Remélem egyszer rájössz, hogy mit veszítettél. Én felmértem az enyémet, és egy élet nem lenne elég rá, hogy jóvá tegyem. Neked már eszedbe jutott a vádaskodás mellett, hogy őszintén bocsánatot kérj, mindenért? Tudom, tudom, hogy elvileg már megtetted, de az nem elég, hogyha csak azért kérsz bocsánatot, ami szerinted hiba volt. Az olyan dolgokért is bocsánatot kell kérni, ami szerinted nem volt hiba, de a másikat mégis bántotta, még ha nem is mondta.

Én most megteszem, ne haragudj, tiszta szívből sajnálom, ami

történt, mindent,amivel valaha bántottalak, eddig a

percig.

 Kedves olvasóim, nektek milyen értékek számítanak? Gondolkodjatok el rajta... Ha szeretnétek, majd elmondom a sajátjaimat, de az egy külön poszt lesz, azt hiszem. Nem bonyolult dolgok, de a mai világban, nem is mindig megvalósíthatóak. Most kezdem úgy érezni, hogy egy ideje már nem ezek mentén szervezem sokszor az életem, és ez baj. A változás jó dolog, de csak akkor, ha jobb dolgot hoz ki belőled, mint ami előtte volt. Nos, nálam nem mindig a 'jobb dolog' jön ki belőle. Sokszor inkább az igazolódik be, hogy 'járt utat, járatlanért el ne hagyj'. Közhely, de a közhelyeknek mindig van igazságtartalmuk. Meg ugye, itt van 'a látszat csal' mondás is. Valóban. Én jól megszívtam az iskola választást például. Igaz, nem ez volt a fő motiváció, amiért Pestre mentem, de úgy gondoltam, az iskola nem lehet annyira rossz, hogy mindent elrontson. Azt hittem, az ELTE BTK az országban a legjobb. Rá kellett jönnöm, hogy nem. Nagyon nem. Sem szakmailag, sem emberileg nem tudok beilleszkedni ebbe a közegbe.

A megvilágosodáshoz elég volt egyetlen 'normális' szegedi óra, amin részt vettem, és minden tiszta lett. Én meg agymosott pesti. Váááá, nem akarok az lenni.
Most inkább nemsokára a 'globalizált bevándorló' szerepébe bújok, ami szintén nem lesz kellemes, de legalább néhány hasznos és jó dolog is társul hozzá. Például a család, meg hogy a munka fegyelemre és kitartásra tanít, és remélhetőleg a nyelvtudásom is fejlődik majd.

Hat, hasad a pad... :)

Na, miután tegnap megnyomtam a 'reset' gombot az életemen, a mai nap egészen jól sikerült. Úgy érzem tele vagyok energiával, vannak céljaim a közeli és távoli jövőre nézve. Minden, ismétlem minden órámra bementem és a lehetőségekhez mérten figyeltem is. :D Aztán hazajöttem és felszámoltam a káoszt a szobámban. Ennek különös jelentősége van, mert alapvetően mindig rendet szoktam tartani, de mióta abban a szörnyű állapotban voltam, nem volt erőm ilyesmire sem. De ma, végre rend és tisztaság fogadott mire hazaértem táncról. A próba is sokkal jobban ment, oda tudtam figyelni meg minden...(holnap biztos izomlázam lesz :) )
Szóval helyreállt a lelki békém, amennyire tudtam, összefoltoztam a darabjait. Készítettem benne egy jó meleg és otthonos kis vackot  is. ;)
Még bele kell olvasnom az Esti Kornélba, úgyhogy nem is írok többet. Úgy látom a számláló alapján, hogy lehet, hogy nem csak azok olvassák a blogot, akiket gondoltam. Nos, ha ez így van, akkor megkérek minden kedves olvasót, hogy naponta egyszer klikkeljen a szavazáson. ;)
Hálás köszönet.

ui.: (Tudom, hogy tartozom a Hamvas szöveg lényegének kiemelésével, de most más dolgom van, talán 7végén sort kerítek rá. Addig is házi feladat, ki, mit ért rajta... :D )

Öt, leesett a köd... Feel free

"Az emberélet útjának felén

egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém.

Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,

s milyen e sűrü, kúsza vad vadon: már rágondolva reszketek legottan.

A halál sem sokkal rosszabb, tudom.

De, hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az úton." /Dante/

Szabad vagyok!
Végre sikerült leráznom magamról, kiűznöm magamból a fájdalmat. Úgy megkönnyebbültem, olyan jó. Vége a szenvedésnek.

Kellett hozzá, hogy megjárjam a poklokat, olyan mélyen, hogy még az életemtől is meg akartam válni. Aki ismer, az tudja, hogy ez mit jelent, hiszen soha, a legnehezebb pillanatokban sem, gondoltam ilyenre, idáig. De úgy éreztem nekem már nincs is semmim, könnyű odaadni.
Egész eddigi életemben mindenki elhagyott, akit szerettem. Ki így, ki úgy, egy ponton úgy gondolta, most már megleszek egyedül is, és csak kisétáltak. Van, aki szó nélkül, volt, aki szenvedve, van, aki kényszerből és van, aki gyávaságból és erőtlenségből.
Már tudom, hogy nem az én hibám minden, és részben csak az övék. Hiszen emberek vagyunk, nem mindenki viseli egyfomán az élet nehézségeit. Sok szenvedés árán jöttem erre rá.
Az utolsó csapás, ami ért, ezért volt olyan fájó. Ezért éreztem a dühöt, a keserűséget, a kínt. Mert úgy láttam, hogy, aki az utolsó kincsemet is megkapta, olyan ember, aki nem érdemli meg.
Rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Ő nem tehet arról, hogy neki az élet mindazt megadta, amit tőlem elvett. És olyan fucsa és paradox helyzet, hogy pont őáltala jöttem erre rá, és találtam egy olyan zenét, ami a lelkemig hatolt és kitépte ezt a nagy fájdalmat belőle.
Már oda tudom neki adni, ajándékba, hogy őrizze, hogy tanítsa, hogy tapasztaljon mellette, amíg az élet úgy akarja. Azért tudom odaadni, mert ezáltal én is nagyon sokat tanultam az életemről.

"Mesterem arra tanított, hogy a negatívumokkal sohase elégedjek meg. Keressem meg a pozitív jelentést. Ha nem találom, keressem tovább. Minden sötétség igazi értelme, hogy fény. Minden szenvedés értelme, hogy öröm. A kárhozat az üdvért van. A sötét évet eddig negatívan értettem. Valódi értelmét most találtam meg. A bűn és a pokol és a kárhozat misztériuma. Át kell menni rajta, mint a halálon. Jaj annak, aki a sötétség borzalmas titka elől menekül. Magadra kell venned. Mert az örök nem a sötétség és nem a kárhozat. Nem a negatív. Az örök az üdv. Ahol a bűn túlsúlyra jut, ott elárad a kegyelem." /Hamvas Béla/

Számot vetettem a tetteimmel, az érzéseimmel.
Rájöttem, hogy az előítélet tényleg rossz dolog. Nem csak olyan klasszikus kategóriákat érinthet, mint amire mindenki gondol...
Alapvetően sokkal könnyebb az élet, ha odafordulsz a másikhoz és rácsodálkozol, hogy ő vajon milyen lehet. És a sok tapasztalatból már össze tudod rakni, hogy mi, mit jelent. Sajnos, ez addig igencsak döcögve megy, amíg saját magadat nem ismered. Nos, én most nagyon komoly "önismereti tréningen" estem át. Felszínre kerültek olyan gondolatok, érzések, amiket soha nem gondoltam volna, hogy érezhetek egyáltalán. Szembesülnöm kellett vele, hogy igenis tudok gonosz lenni, hogy tudok elemi erővel gyűlölni, hogy fájdalmamban senki más nem érdekel, csak magam, önző vagyok és közönséges. És tudok félni is. Őrülten félni.
Remélem az árnyas erdőben nem csak ezek látszanak meg a fák között... Innentől kezdve igyekszem majd úgy élni, hogy a jó dolgok és a szeretet világítson át a tözsek között, hogy megtartó ereje lehessen egy életen keresztül...
Olyan nagyon nehéz az élet,  de felül kell emelkednünk a hétköznapi dolgokon, különben mindent elveszítünk, ami fontos a számunkra. Én elveszítettem, mert nem voltam elég erős ahhoz, hogy kibírjam a rám rakott kereszteket. Nem tudtam teljes odaadással bízni Benne, kezébe tenni a kezemet, és kérdés nélkül, nem tudva milyen úton haladva, csak bízni és bízni, hogy minden rendbe jön. Ő pedig nem tudta megszorítani a kezem, hogy ne féljek,és hagyta hogy kicsússzon a helyéről. De az a hely most is csak ott van, mert az évek során barázdát vájt magának, sokszor a könnyek által, de még többször az öröm által. Csak egy kéz illik bele tökéletesen.

Most jött el az idő, hogy a másik kezünkkel is megpróbáljuk a kézfogást. Nem olyan ügyes és nem is olyan erős a szorításunk, de most egy darabig ők fognak elkísérni minket azon az erdei úton.

"A sötét esztendőben minden földi javamat elvesztettem. Az összes elrejtett befőttesüvegeket és konzervet, minden cukrot és borotvaszappant és rongyot és papirost és tintát. Hiába dugtam a könyvek mögé s a polc alá, a polc és a sok könyv is elveszett. Kint voltam a havas utcán és a fájdalomtól és a félelemtől bömböltem, mint Jób és Istent hívtam és a hóba vetettem magam, mert éreztem, hogy nem hallgatott meg. De ez volt, amit aránylag hamar meg tudtam érteni. Koldus lettem. Mint Jób. Megértettem, hogy koldusnak lenni jó. A műtét kínos. Mindenem elveszett, mondtam. Elfelejtettem nevetni és gyűlöltem, aki nevetett. Seb. Mély seb. Azután, hogy a darát és a kenyérhéjat gyűjtöttem, csapás. Meg akartam menteni és elveszett. A birtok világa megsemmisült. De aránylag hamar meg tudtam érteni, hogy csak a birtok világának megsemmisülése után léphet át az ember a létezés világába. Mint Jób. Ha az embert békében hagyják, öt év alatt ismét házat szerez és kezdheti elölről. Befőtt és méz és borotvaszappan. A gazdag ifjúnak igazán nehéz. Sohasem tudtam volna lemondani. Ó, lemondani! Mindenről lemondani. Nem például a melankóliát megtartani, a dohányt vagy a pálinkát. Vagy a konzerveket. Valamit, amibe el lehet bújni, mint a vasbányába, valami, amit lehet félteni és amiért lehet reszketni, valami, ami megvéd, valami objektív és manifeszt és a teljes odaadásban megakadályoz. Nem megtartani. Még az örömet sem. Lemondani az odaadásról és lemondani a lemondásról. Mint Jób.

Eláradt a kegyelem. Kegyelemnek nevezem azt, hogy aránylag könnyen és gyorsan megértettem. Koldusnak lenni jó. Még véreztem, de már tudtam, hogy jó. A birtok világa romokban hevert. Tudtam, ha öt évig békében hagynak, nem fogok házat szerezni, hogy kezdjem elölről. Valaki a birtokot levakarta rólam. Bőröm is vele ment, de nem baj, most már igyekszem többé semmihez sem odaragadni, mint a borotvaszappanhoz tettem. Koldusnak lenni nehéz, de jó. A létezés világa a birtoklás világánál magasabb.

Most itt fenn az erdei házban megértem azt is, hogy mit jelent a bűnösség tudatának levetése. A sötét gond. A bűntudattól való zavartalanság. Megértem, hogy nagy szentek bűneiket felajánlják és olyanokká válnak, mint a kisdedek. A bűnről is lemondani. A sötét gondról és az aggodalomról és a holnapról lemondani. Semmi sem az enyém. Én magam a legkevésbé vagyok a magamé. A birtokhajszában és a gondban és a félelemben és a rejtőzködés érdekében épített haditervekben felzaklatott kedély megnyugszik. Elárad a kegyelem. A birtok világában az ember nem is lehet önmaga. Csupa védelem és támadás és érdek és házőrző kutya saját kapujában és ha befőttjeit elviszik, úgy üvölt, ahogy én tettem házam romjain a havon. Effektív létezés csak a birtoklás teljes felszámolása után lehet. Itt kezdődik a valóság." /Hamvas Béla/

Túúúturi rúúúturi rúúúú. Szolgálati közlemény.

Megtettem a szükséges beállításokat, mostmár mindenki annyit kommentelhet, amennyit csak akar. Hajrá! :)

Kiscsillag..., (kisölés, kishányás)

Szóval. A koncert fergeteges volt. Még a falakról is csorgott az izzadság. :D Első sor. Dobosfiúval összenézés, nagggyon őrülten bulizás.


A szép élmények miatt, és némi múltidéző jelleggel részt veszek jövőhéten Szegeden, a BéTéKás gólyabálon, ahol a sztárvendég ők lesznek. Csakazestélyibencsápolásförevö'. Ugye Zitus? ;)))

Valami hosszabb és áradósabb bejegyzést terveztem a tegnap estéről, de sajnos, nem jön össze. Amiatt.  "Ölhetnéke támad(t)" az E.mbernek... Hogy lehet, hogy még ezt is elb'ssza!? Csak netezgetsz és egyszer csak megtalálsz valamit. És ennyi. Minden, amit felépítettél magadból, egy másodperc alatt visszahullik a porba. Kihányod a rétest. Nem alszol. Nem lélegzel. Nem élsz.

Ez már annyira túlmegy mindenen, hogy a változatosság kedvéért (najó meg a májam kedvéért) már inni sem bírok. Pedig itt figyel mellettem egy doboz Karpackie...

Négy, biz oda nem mégy... Drinking week, vol.2

Húúúúú. Zúzás volt az este megint, kő keményen, de ami a lényeg: MA KISCSILLAG!!!! Alig várom már. A tegnapi nappal belekezdtem a második olyan hetembe, amikor időm nagy részét gyakorlatilag ivással töltöm. Szerencsére, vannak ám ennek jó oldalai is. :) Például: szerintem a tömény fertőtleníti a véremet, mert a lakótársaim már 2szer voltak betegek, én meg még egyet sem köhintettem. Szóval a péntek -az estét leszámítva- felejthető volt. A saját élmény tréning a szokásos, "körbeülünk és minddejófejekvagyunk" tipusú agymosás. Még kettő van belőle, ami azért bosszantó, mert így nem tudok táncra járni, remélem nem hajítanak ki a csoportból...

Ma egész nap járkáltam a városban, benéztem egy- két boltba, ahol konstatálnom kellett, hogy a 164-es méretű gyerek nadrág jó rám. Ez azt jelenti, hogy marhára lefogytam, mert eddig 176-os volt jó. Persze ez nem baj, az inkább aggaszt, hogy egyszerűen nem tudok enni. Pedig akarok. De ma pl. háromnegyed mini sajtos- tejfölös  lángos volt a menü és slussz passz. Asszem ez durva. Egyszerűen nem tudok ránézni sem a kajára. A koncertről biztos, hogy részletesen be fogok számolni, iiiiissssszonnnyat jó lesz!!!!

Jó szomszédod leszek...

Három, te leszel a párom

Hmmm... határozottan úgy néz ki, hogy megy nekem ez a blogírás. :) Komolyan mondom, szinte várom, hogy ideülhessek a gép elé. Tegnap valamivel jobb kedvem volt. Igaz, ma megint gyomorgörcsre ébredtem és arról álmodtam, de remélhetőleg nem fogok egész nap az ágyban feküdni. Még az is lehet, hogy elmegyek iskolába. A lehetőségekhez mérten új frizurát kreáltam magamnak. Határozottan tetszik. Jó hülyék vagyunk mi, nők, hogy mindenki ezt csinálja ilyenkor. De ha egyszer használ? Lehet, hogy ennek hatására ma nem fogok már inni. Jó lenne, majd meglátjuk hogy alakul az este... Akkor a legnehezebb elviselni.Holnap egész nap az iskolában fogok senyvedni, lesz ami eltereje a figyelmem. Saját élmény tréning. Az előítéletek feldolgozása csoportosan... fuj. Valószínű agymenést fogok kapni tőle... nem bírom az ilyet.

Persze még ott is sokkal jobban fogom érezni magam, mint ha hazaérek este. Bár szombat reggel lángost fogok enni a piacon, úgyhogy ez tartja bennem a lelket. Valahogyan le kellene kattannom a témáról, és akkor jobb lenne. De nem megy. Nem megy. Utálom ezt a szöveget, de rá kell kényszerítenem magam, hogy a pozitív dolgokra koncentráljak. Lehet meglátogatom Nati blogját. Ő hiperpozitív, de tényleg. Egy szmájli van a csuklójára tetoválva... :D

 

A félelmetes angyal

"A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel, s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor,
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. ... "

Radnóti Miklós: A félelmetes angyal, részlet

Az Igazi

Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.  

Ha Igazivá válsz, nem lehetsz többé nem igazi. Örökké tart. A Nyuszi felsóhajtott. Azt gondolta, hogy túl sokáig fog tartani, mire megtörténik a varázslat, mire Igazi lesz. Igazi szeretett volna lenni, hogy tudja milyen is az, bár az érzés, hogy összeesett lesz és kipottyan a szeme szomorúan hangzott. Azt kívánta, hogy anélkül váljon Igazivá, hogy ezek a kényelmetlenségek megesnének vele.

(Margery Williams: A Bársony Nyuszi)

Második nap

Hát felvirradt a második nap is, mióta blogot írok! Éljen, ez azt jelenti, hogy túléltem az éjszakát. Nem tudom meddig tart ez még, de ha sokáig, akkor azt hiszem, rövid úton alkoholistává válok. A baj csak az, hogy egyelőre nem tudom máshogy elviselni ezt a fájdalmat.
Az egész életemet elvesztettem, és ami a legrosszabb, valaki más egészben megkapta, ajándékba. Részben a saját hülyeségem miatt. És hiába vannak akik nagyon szeretnek, nem tudnak JÓL szeretni. A 'jól' szeretés nagyon fontos. Nem szeretném, ha azt mondanák, majd jobb lesz, ha azt mondanák, hogy ne add fel, ha azt mondanák, hogy ne tedd ezt velünk.
Mert a helyzet az: nem lesz jobb soha (egy lehetséges opciót leszámítva), már rég feladtam, és nem velük teszem ezt, sőt még nem is akaratomból teszem, hanem csak megtörténik velem. 
Elvesztettem a kontrollt az életem felett. 
Hiába foglalom el magam bármivel, ideig óráig jó, aztán csak a nagy semmi marad. Meg én. Egyedül. Sokkal jobban egyedül, mint a kisujjam. Neki legalább ott van a gyűrüsujjam, mellette, hozzá van nőve... mennyire rossz, hogy ilyenkor is poénkodok. (persze senki sem érti a vicceim).
Úgy látom ebből a blogból kimaradnak a nagy művészi önkifejezésre törekvő, mélyenszántó gondolatok. Nem fogok maradandót alkotni az utókor számára, az biztos.

Első...

Ez a blog azért jött létre, hogy leírjam a gondolatokat, amiket nem tudok senkivel megosztani, mert senki sem érti. A virtuális világ személytelensége lehetőséget ad arra, hogy a legféltettebb érzéseimmel szembesítsem magam és azt, aki erre kíváncsi. Hogy is szokták mondani? Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...

Az ott a képen képzeletben én vagyok. Magányos lány a nagyvárosban. Nem tudja eldönteni, hogy leugorjon-e, vagy inkább felemelje a fejét, és a naplementében gyönyörködve örüljön annak, hogy szép a világ.

Remélhetőleg ez a blog segít neki, hogy megtalálja a helyes irányt.