Olyan regen irtam, pedig lenne mit. Nagyon sok minden tortent. Itt vagyok Angliaban, egy het alatt kaptam munkat, es olyan munkat, amit szeretni fogok. Boldognak erzem magam, es ujra vannak celjaim. Mar csak egy lepesre vagyok attol, hogy a multat teljesen lezarjam. Szoval egesz jol megy a sorom. Kezdem leepiteni a netfuggosegem, es kezdek majd sportolni... Es ez nem csak igeret, mar egyszer nekivagtam, csak felfaztam, es annyira fajt a pocakom, hogy nem tudtam tovabb folytatni, de amint lehet, probalok ra idot szanni. :) Legelso lepes, hogy megszervezzem, hogy bicajjal tudjak jarni munkaba.
Vannak meg ujsagok... Ugy nez ki, nekem is lehetnek barataim. Miert is ne lehetnenek ugyebar?? Igaz, hogy nehezen viselem neha a tartsasagot, de azert jo is. Jo ertelmes, felnott, fiatalokkal eldumalgatni, csomo uj embert megismerni. Nagyon elvezem. :D Kiderult, hogy masok szamara nem vagyok unalmas, hanem meg kifejezetten erdekes embernek tartanak. Mondjuk en is annak tartom magam, csak... eddig azt hittem, hogy masok nem... De igen, szoval... :P nem ragozom tovabb. hihi. :D
Igazabol nekem nincs is jogom itt keseregni ossze- vissza, amikor van, aki sokkal nagyobb bajban van mint en, es meg o is vidam. Oke, mondjuk valoszinu en is jobban viseltem volna ezt az idoszakot, ha valaki torodik velem... De most, hogy kezdek jobban lenni, egyre tobb oldalrol kerdezgetnek, hogy hogyvagyok? megvagyok? :) Es torodnek is velem, ami szinten jo. Jo, hogy nem csak szanalombol akarnak nekem segiteni, mert "sajnalnak". Persze, hiszen van kozottuk olyan, aki nem is latott abban az allapotomban. Ami nem is baj, mert igy legalabb biztos az uj lap... A regi lapok sajnos piszkosak es nem lehet rajuk tobbet rajzolni, mert kitortek a ceruza hegyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése