Megint itt. Érdekes helyről írok (Szebitől),nem gondoltam, hogy itt kötök ki. Sokminden történt. Mióta leléptem E. életéből, pl. egy szilveszter. Persze részegen felhívtam, de nem emlékszem, hogy mit mondtam neki. :S Küldtem egy sms-t csupa szeretlek szeretlek szóval. Nem tudom, talán ez soha nem múlik el. Most néztem egy fórumot, van aki a négy éve érzi ezt mint én. Hogy lehet kibírni? Ennyi idő alatt minden normális ember becsavarodik...
Karácsony után voltam Zituséknál, ahogy írtam is. Tényleg nagyon jól éreztem magam, feltöltődtem. Most, itt, ugyanezt csinálom. Totál szánalmas. Más, -tulajdonképp idegen- családokhoz járok, hogy egy kicsit feltöltsem a lelki energiáimat. 5 év alatt, mióta otthon ez nincs meg, elég rendesen lemerültek.
Itt van 2010 és még belegondolni is szörnyű az elmúlt évbe. Nem jó irányba megy az életem. Tudom, hogy a mában kellene élni, próbálok is amennyire lehet, de sajnos nem megy mindig. Gyakorlatilag folyton utazok, járom az országot,  mint egy mérgezett egér. Persze, mert eltereli a gondolataim. Mikor lesz már olyan időszak, amikor nem kell elterelni?! Amikor majd örülhetek, hogy boldog vagyok.
Tudjátok nem hiszek már el semmit. Nem tudok a sok mindenféle elmélet között eligazodni. Semmi nem ad választ a kérdésekre. Semmi nem hoz megoldást. Néha úgy érzem jobb, aztán megint visszaesek.
És most még itt van ez a terhesség -sztori is. Eddig nem írtam róla, mert nem akartam, hogy mindenki tudja, de amióta elköltöztettem a blogot nem olvassa senki, úgyhogy most utalhatok rá. Még mindig nem vagyok száz százalék a negatív eredményben. Ezért folyamatosan ideges vagyok, nem tudok aludni, folyton ezen jár az agyam. Ha végre lepereg ez az egész, biztos, hogy soha de soha többet nem fogok egy éjszakás kalandba bonyolódni. Basszus, soha nem voltam felelőtlen, és most sem az én hibám volt... Iszonyú véletlenek sorozata, meg a partner bénasága. Ennyi. Nem szeretnék abortuszra menni, minden elvemmel ellenkezik, de ha terhes lennék... nem tudom lenne e más választásom.
És minden itt van még. Elmegyek. 8 hónap. Nem tudom, hogy fogom kibírni. Azt mondják, élj a mában, ne görcsölj a jövőn. De én csak úgy tudom élni az életem, ha van értelme. Folyton terveket szövögetek... Le lehet erről szokni? Most is kitaláltam egy célt a 8 hónapra, hogy mire gyűjtöm majd a pénzt. El kell kezdenem a saját életem valahogy... Talán ez majd segít. Ha hazajöttem, biztos beiratkozom majd a szegedi önkéntesekhez, mert ha a saját életemet nem tudom jobbá tenni, legalább másokon segíthetnék. Persze ha felvesznek. Mondjuk ha nem vesznek fel, akkor sem adom föl. Bár jó tanuló voltam, és szerettek, úgyhogy azért remélhetőleg felvesznek.

Unom a bulizást, és unom, hogy minden pasi azt hiszi, hogy rámmászhat azért, mert nekem nincs barátom. Nem is értem mit képzelnek a mai világban??? Én nem vagyok olyan, hogy akárkivel. Ezt a kalandot is előre beterveztem, majd véghez vittem. IGaz, hogy rosszul sült el, de az nem egészen az én hibám.
Lehet, hogy ténleg eljutok odáig, hogy apáca leszek??!!!