2010. február 7., vasárnap

Ez itt egy valasz

Hmmm. Elgondolkodtam rendesen, hogy megirjam-e ezt a bejegyzest. Most olvastam egy nekem szolo "levelet".  Talan az elso es legjobb szo ra, hogy megdobbento, de igen jo tapasztalat. Megpedig azert, mert olyan dolgokkal szembesit, amik azt hiszem, eddig is ott voltak az orrom elott, csak tulsagosan felertekeltem oket. Egyszeruen tenyleg -a szo pozitiv ertelmeben- "oreg" vagyok. Noha elore tudtam, hogy mi lesz a kis "csinyem" kovetkezmenye, nem gondoltam volna, hogy ilyen indulatokat valt ki. Jo lecke, mert vegre radobbentett, hogy teljesen felesleges volt vetelytarsakat latnom, ott, ahol nem voltak masok csak vilagmegvalto (vilagfajdalmas) tinedzserek. Mindig a sajat eletem veszem peldanak, es ezert lehetett az, hogy sokkal tobbet kepzeltem roluk, mint ami realis lett volna. Persze nyilvan en meg az oregsegem ellenere gyerekesen viselkedtem, amikor elkovettem ezt, de egyszeruen nem birtam kihagyni... :P :) Senki sem tokeletes, nekem neha az onuralmammal vannak problemaim... Naiv viszont, tudtommal nem vagyok. (sajnos... sajnos... hupp, huppp) Egyszeruen onnan tudom, hogy ki, mikor, es hanyszor olvassa a blogom, hogy "nagyvallalati szintu  internetes elemzessel" figyelem... Tobbszor megvaltoztattam a cimet, amikor ugy gondoltam, tul sokan latjak, vagy olyat akartam irni, amit magamnak szantam... A keresok (pl. a Google) nem latjak a blog tartalmat, ugyhogy valoban csak az olvassa, akinek en megengedem... De az elet, neha produkal vicces dolgokat. Mivel mashova is kommenteltem mar a blogol.hu-n, az oldal automatikusan berakta azokat az adataimat is, amiket nem akartam megadni. Ezt viszont csak azutan vettem eszre, hogy elkuldtem a kommentet. :/  Ez van.
Mas. En saaaaajnosss nem hiszem azt, hogy "orokbecsu alkotasaim" lennenek.  Minden ismerosom tudja rolam, hogy az egyik dolog, amit a legjobban utalok a vilagon, az az iras. A blog abszolut terapias celokat szolgal, es nem tukrozi azt, hogy valojaban, mindennap milyen vagyok. Ez amolyan lelki szemeteslada, ahol megbeszelem magammal a gondjaim. Ezert nem is szeretem, ha valaki olvassa, viszont ha megis ugy adodik a helyzet, itt konnyebb masokkal megosztani. De, ha valakinek meg is engedem, hogy elolvassa, mindig felhivom a figyelmet arra, hogy elolrol kezdje! Mert ez tulajdonkeppen egy gyogyulasi folyamat lenyomata, es egy-egy esetleg indulatos bejegyzesbol, mas kovetkezteteseket lehet levonni, mintha folyamataban latja az ember. Es most nem is huzom tovabb azzal az idot, hogy itt mindenfele idezetekkel bizonyitgassam, hogy valojaban tudom, hogy Masik Foszereplonknek nem sok koze van a dologhoz... Mert egy dolog, amit gondolsz, meg egy masik, hogy mit erzel. A nagykorusagi erdemrendet pedig ezennel Deirdre kapja, aki valoban "oregeket" megszegyenito elesseggel latja a helyzetet. (bar nem tudom, hany eves, de gondolom, hogy fiatalabb nalam) Koszontem szepen a tanulsagos leveleket, tenyleg sokat okultam belole. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése