Eloszor valaszolok. :) En is orulok am a kommenteknek, nem csak  Zsuzsoka. :))) 

Jo sok tema felvetodott igy egy het alatt. Mivel azon kivul, hogy 
MEGVAN AZ UJ CANGAAAA!!!! nem tortent semmi erdekes, inkabb ezeken morfondiroznek egy picit.
Ma kaptam a hirt, hogy otunk kozul (najo Anyottel nem tudom mi van...) szoval igy inkabb negyunk kozul, mar mindannyian paratlanok vagyunk, ha Natikat, mint tiszteletbeli tagot nem szamoljuk. (nekik gratula a masfel evhez ;) )
Zsuzso azt hiszem, mindannyiunk szamara aktualis kerdeseket feszegetett a bejegyzeseivel. Nem csak az egyedul-letet, de a parkeresest, es a biologiai ora ketyegeset is megemlitette. 
Mostanra megszoktam, hogy egyedul vagyok, de ez nem volt konnyu. Vegul belattam, hogy Zitusnak tenyleg igaza volt, es kapcsolatfuggo vagyok, vagyis remelem mar csak voltam. Nagyon probalok nem az lenni. Mar az okok is vilagosak, csak most nem fogom reszletesen kifejteni, mert hosszu lenne. A lenyeg, hogy latom, mi miert tortent. 
Egyszerre szanalmas es megalazo erzes ez. Es van benne valami felelmetes is. Hogy az ember kepes a szeretetert koldulni... es mennyien csinaljuk ezt. 
Nem jo a vilag. Jobb lenne, ha az emberek nem gyulolettel fordulnanak a masikhoz, a tobbi emberhez. Ez a baj otthon. Nagyon nagy baj. 
Talan harom honapba is beletelt mire megszoktam, hogy itt az emberek nem alapbol a rosszat latjak a masikban. Sot. Altalaban a vegletekig inkabb a jot veszik eszre. A munkahelyemen annak ellenere, hogy vagy 20 no dolgozik egyutt, nincs allando furas, civakodas. Egyutt orulnek a masikkal, ha valami sikerul neki pl. Normalis hangnemben beszelunk egymassal. Ezzel elerik, hogy sokszor a nap vegen ugy jovok ki, hogy igen, ma jo volt a munka, es elegedett vagyok, hogy sikerult ezt a napot is jol teljesiteni.
Nati irta, hogy jo onmegvalositast kivan nekunk. GOndolkoztam rajta. Ugy erzem, hogy ezt a fogalmat azert alkottak meg, hogy amig a par-gyerek-munka alomharmas nem teljesul, addig eltereje a figyelmunket. Valahol mindannyian a biologia szerint vagyunk meghatarozva. Meg ha a tarsadalmi szabalyok, elvarasok el is nyomjak osztoneink nagy reszet, azert sztem nem veletlen, hogy mindannyian ugyanazt erezzuk a gyerekekkel kapcsolatban pl...
Itt megint visszakanyarodhatunk az egyedul-let es a kapcsolatfuggoseg temajahoz. Hiaba az eszemmel tudom, hogy nem kellene, megis ketsegbeesetten probalok neha jovokepeket gyartani bizonyos emberekkel, mert legbelul annyira felek, hogy egyedul leszek. Hianyzik valaki. Mara azonban arra a szinte kozhelynek szamito bolcsessegre is rajottem, hogy amig egyedul nem vagy boldog, addig massal se leszel. Talan ugy lehetne leforditani, hogy ha magaddal nincs minden rendben, akkor azt kivetited a kesobbi parodra, ami vegul a kapcsolat halalat okozza. Es tenyleg igy van. Keseru tapasztalat. Legrosszabb kombinacio, ha egyikotok sincs rendben ilyen teren. 
Nehez es rogos ut magaddal rendbe jonni. Peldaul olyan dolgok nehezitik, hogy (kepzeletbeli tarsalgas Zsuzsoval):
"Bizony, Zsuzsoka, az a helyzet, hogy en igenis kisbabakkal dolgozom. IGaz nem pelyhes fejuek, de picik, babak es babaillatuk van. :))) Elmondhatom, hogy nem biztos, hogy sajnalnod kell, hogy te nem ilyen munkakorben mozogsz. Nagyon nagyon szep szakma, de iszonyu nehez. MInden nap legalabb egyszer eszembe jut, hogy `uramatyam... mikor lesz nekem is egy (kettoharomnegyot)`. Eddig ugy terveztem, hogy ket even belul. Amig nem jott ez az egesz, ami mogottem van. Ma mar nem tudok tervezni. A fel even belul-tol, a soha-ig minden benne van a pakliban." 
Ebbol lathato, hogy egyik erzes gerjeszti a masikat. Mi a megoldas? Meg kell erteni, hogy az ilyen dolgok meglete nem hoz automatikus boldogsagot magaval. Ez nem egy kapszula, amit beveszel es instant-boldog leszel. Szoval, ha nekem az adatott, hogy itt legyek, es dolgozzam, akkor ebbol kell kihozni a maximumot. Talan latszolag ellentmondok a korabbi gondolatomnak, miszerint az onmegvalositas csak figyelemeltereles. Meg mindig azt gondolom, hogy valoban az. De azert nem feltetlenul negativ. Mert segitsegevel elerhetsz egy olyan allapotot, ami kepesse tesz arra, hogy ezt is az eleted egy epito reszekent eld meg. Ma mar az elmult fel evet is egesz maskepp latom, mint amikor benne voltam. Sokat tanultam es tapasztaltam belole. 


Lehet, hogy ezzel a kisregennyel, semmi okosat nem mondtam, de legalabb gondolkodasra kesztetett, ezert mar megerte leirni. 


Legvegul ezt egy szomszed blogban talatam: 


http://iborzasi.blogspot.com/2010/04/ne-aggodj.html