Re-akcio reakcio. ;)

"Addig pedig „tanulj meg hát egyedül élni. De végzetesen és egészen egyedül.” Ezek Füst Milán szavai. Igaza van! Erre kellett Debrecen, hogy rájöjjek. Szegeden el voltam kényeztetve a nagy társasággal, a tökjó tanárokkal, a klassz, millió lehetőséget rejtő várossal, de hékás, az élet sajnos nem lehet végig ilyen habos torta! Kell egy ilyen hely is, ahol nincs akkora baráti köröm, nincsenek olyan jó tanáraim, nem olyan családias és hangulatos a város… de ahol ugyanúgy meg kell tanulni élni. Honnan tudjuk, hol kötünk majd ki? Itthon vagy külföldön? Vidéken vagy Pesten? Majd ahol meg is tudunk élni. "

Mai bejegyzesem mottoja Zsuzsoka blog-reszlete. A helyek tetszolegesen kicserelhetoek. Kulonbozo uton, de mindketten ugyanazt "keressuk". 
Ugy nez ki most egy kis kerdezz-felelek jatek alakult ki a blogjaink kozott, de ez jo. Nem? :)) 


Kemenyen tanuljuk az ELET-et. MOst, hogy kikerultunk Szeged vedelmezo karjai kozul, rogton rajottunk, hogy nem olyan napfenyes minden, ahogy gondoltuk... Igazi kemeny probatetel, igazi helyzetek, az egesz csak.... IGAZI. 


Eddig is nagyon sok mindenen keresztulmentem az eletemben, sokat tapasztaltam, de soha nem fordult elo, hogy ennyire a magam ura legyek. MIndig volt valaki, aki tamogatott (visszahuzott, nehany esetben). Nem semmi dolog felfedezni, hogy azok a dolgok, amik miatt mindig rosszul "kellett" magam erezni, egyszeruen a reszeim, es jo, hogy azok... Nem tehetek rola, hogy hajt a tettvagy, nem tudok evekig ulni, es varni a `sultgalambot`. Szuksegem van a kihivasokra es a felfedezesekre. Erre tokeletesen alkalmas az egyedullet. Persze, eloszor nagyon rossz volt. A rosszabbnal is rosszabb. 
De mara fordult a kocka. Nincs miert rosszul ereznem magam. Nem tudom elmondani, milyen jo erzessel tolt el, hogy megallom a helyem egy idegen orszagban, egy teljesen uj munkakorben, es nem is rosszul. Emellett felfedeztem, hogy sokan vannak, akik hianyolnak es visszavarnak, hiaba jottem el ilyen messze, most melyultek el a kapcsolataim. Jol erzem? :)


Szoval, ma, uton hazafele ugy gondoltam, hogy vegul megiscsak jo dontest hoztam. Evek ota vergodtem egy olyan helyzetben, amit a magam vagy mas hibajabol -ki tudja?- nem tudtam megoldani. 
Sokan mondtak, hogy hiaba "menekulok" el a problemaim elol, azok nem fognak megoldodni. Bizonyos szempontbol biztos igy van. Ha csak a szonyeg ala soprod oket, tok mindegy, hogy a vilag melyik pontjan vagy eppen, semmi nem valtozik. De ugy erzem, kitarto munkanak koszonhetoen nekem lassan sikerul helyre tenni a dolgokat.


Ezen a ponton kanyarodnek vissza Zsuzsohoz. Ugyanis biztos vagyok benne, hogyha otthon maradok, akkor en is egyik kapcsolatbol a masikba vandoroltam volna. Neha meg most is ugy erzem, hogy akarkit tudnek szeretni, aki egy picit is kedves hozzam. Szerintem, aki csak egy rovid ideig is atelte a maganyossagot, az pontosan tudja mirol beszelek. A kapcsolatfuggoseg elsore talan nagyon felszines es buta dolognak tunik. Ugy gondoljuk, mi sokkal okosabbak vagyunk annal, hogy beleessunk ebbe a hibaba. Aztan hoppa, benne is vagyunk. Mert van egy pont, amikor a lelek olyan serult es ketsegbeesett, hogy egyszeruen nem birja ki egyedul. Szerencsesebbeknek ilyenkor ott vannak a barataik, masok pedig masokhoz menekulnek. EGy ejszakara, egy hetre, egy honapra. Elveszik ami kell, es tovabballnak. Tovabb bantjak egymast, mert az erzelmeket gondosan elrejtjuk es egymas kerges szivenek vesovel esunk neki, mert nincs turelmunk, nincs idonk, hogy megvarjuk, amig a szeretet vize utat mos a kemeny sziklaba. Aztan neha, nagy ritkan kapunk egy-egy szerelem dinamitot... :D


Minden igaz, amit Zsuzsi irt. Bizony. En is megprobaltam elhitetni magammal, hogy nem az a feladatom, hogy csaladom legyen. De ez nem igy van. HIszen erzem, most is, foleg most, hogy gyerekekkel dolgozom. :) 
Soha nem tekintettem ugy magamra, mint, aki szingli. pl. tisztelem a ferfiakat... Toretlenul hiszek benne, hogy egyszer boldog csaladom lesz, sok- sok gyerkoccel. Ebben meg a legrosszabb idokben sem ketelkedtem. Sot, ugy gondolom, hogy igen szerencses lesz az, aki vegul ugy dont, hogy velem eli le a hatralevo eveit. :D :D :D (mint ahogy en is szerencses leszek vele. :) )


Jaj, sok minden tortent a heten meg ezeken kivul. Peldaul rajottem, evek ota tarto "nemrajzolas" utan, hogy nem kellene orokre abbahagynom, mert nagyon szeretem. :) Aztan megint figyelmeztetve lettem, hogy nem artana turelmesebbnek lennem. Mult hetvegen tul nagy volt a lelkesedesem, es tul sokat edzettem, aminek az lett a vege, hogy egy het szunetre lettem karhoztatva. A combizmaim ugy gondoltak, hogy kivesznek egy kis szabadsagot. :P 
MIndenesetre nem adom fel... Szeptemberben Szegeden reszt fogok venni a versenyen, szoval ujrakezdem az edzeseket, amint lehet...
Holnap ismet szulinapi buli. (a girls toy-os :D :D :P )
ohm. ha meg eszembe jut valami, majd hozzateszem. :)))