A rohadt eletbe. Annyira hianyzol mar megint. De szar az msnem... Nem tudok sehogy kapcsolatba lepni. Persze, nem is kellene h akarjak, Honapra tuti elmulik. Csak... ajhhh. 

Magyarország az én kedves szép hazám,
Oda fáj csak gyönge szívem igazán
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.

Vígy el, vígy el édes lovam messzire,
Hogy ne fájjon gyönge szívem ennyire
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.

Elindultam hosszú útra egyedül,
Körülöttem borul az ég nem derül
Én felültem a világ vad lovára,
De zabolát nem tettem a szájába.

Magyarország az én kedves szép hazám,
Oda fáj csak gyönge szívem igazán
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.

Nos, nezzuk, hogy az elmult ket napban milyen erzeseket ereztem...

a kislany lattan, aki nem akart reggelizni, de muszaj volt: teljes ledobbenest, duhot, tehetetlenseget, azt h ez igazsagtalan, talan feltem is, csodalkoztam h mennyire kitarto, sajnalatot, feszultseget, tiszteletet

egy kisfiu lattan, aki beteg volt, s ezt senki nem akarta eszrevenni: aggodalmat, feszultseget, merget, szanalmat, megvetest a szulei irant, a munkatarsam irant, faradtsagot, szomorusagot h nem tudok segiteni

a munkahelyen trotent dolgok miatt: ertetlenseg, azt hogy "nem hiszem el, h ennyire hulye emberek is vannak a vilagon", hogy haza akarok menni, hogy Magyarorszagot szeretem, hogy ehes vagyok, hogy csak direkt csinalja, hogy ez megalazo, hogy hulyenek neznek, egy kis szorongast, feszultseget

Pff ez most egy "erzelmes" bejegyzes akart lenni, de nem birom megcsinalni. Meger egy gondolatmenetet, hogy kitalaljam, vajon mi az oka annak, hogy akarmennyire szeretnem, nem tudom mar kifejezni az igazi erzeseimet. EGyszeruen eltargyiasitom oket... Nem tudok ideirni egy szivbol jovo, erdekes es szivhezszoloan egyedi posztot arrol, hogy milyen folyamatok jatszodnak le valahol a koponyam es a szivem kozott fel/egesz/haromnegyed/akarmennyi uton.  Kiszallok magambol s kivulrol figyelve leirom a leheto legszuksegesebbnek velt "esemenyeket". Tulajdonkeppen a vilag legeslegunalmasabb dolgait. Leplezek es alltatok. ( AMi valoban izgalmas, azt nehany levelezesem tartalmazza, amiket talan nem is artana gyorsan elmentenem, amig az idok homalyaba nem vesszenek. :) )

Lehet, hogy ez is a felepules resze, Vagy a beepulese. Beepules magamba ujra, magammal szemben tamasztott elvarasok es latszatok kivetulese a webre. Szeretnem, hogy ilyennek lassatok? Vagy en szeretnem magamat ilyennek? Vajon erdekel egyaltalan, hogy lattok-e? En latom magam?
S kik azok a `lattok`!?? Kepzelek-e arcokat mogetek vagy egy alaktalan informaciomassza furkeszo szemei vagytok csupan?

Tudok tenyeket. Tudom, hogy azokat en gondoltam. Megsem tudom itt ugy megfogalmazni, hogy egy szikrat is visszaadjon abbol, amit erzek. Jo lenne, ha lennenek ilyen agyra es szivre csatlakoztathato elektrodak, amik letapogatva a

mikrorezgeseket felrajzoljak a blogodra, hogy eppen hogy erzed magad. Mondjuk egy fuggveny segitsegevel. Ezek lennenek az egyik oldalon, a masik oldalon pedig TE kedves olvaso, csak rahelyezned a szivedre s az agyadra a vevoket, es maris eloben erezned, hogy miert vagyok boldog, vagy miert szomoru. Erezned, hogy megbekeltem, hogy izgatott vagyok, hogy rengeteg elmeny var ram, s hogy minden uj es regi, kopott es fenyes, megszokott es megis szokatlan. Hogy tegnap este almomban legyoztem egy demont, s ma egesz nap ugy ereztem, hogy tenyleg igaz volt... s nem jon vissza tobbet... Hogy az ismeretlen ismerosoktol is sokat kaptam, hogy hazavarnak...

kepek innen:
http://arabaquarius.blogspot.com/2009/03/visceral-ads-tamayo-art-museum.html
es  innen:
http://www.minddisorders.com/images/gemd_02_img0082.jpg

Hetvege sportteljesitmenyei: szombat 35  km bringazas, erosen dombos terepen, vasarnap 7km futas, hasonlo taji adottsagokkal. :))

Holnaptol termeszetesen a szokasos heti edzesek... Az uszas es a futas most valamiert annyira nem megy jol, lehet, hogy a sulyommal van a baj, vagy csak kisse antiszoc lettem, es nem jol viselem a zsufoltsagot a teremben es a vizben. Remelem a jovo het jobb lesz, foleg az uj etrenddel.

Heh, mikor nincs okom panaszra, akkor nem tudok mit irni. :P Szegeny blogocska elvesztette mar eredeti jelenteset, celjat, amiert letrejott. De azert jo hogy van, mert tok szeretek rajta barkacsolni.

A legkulonbozobb dolgok foglalkoztatnak mostansag. Peldaul a muveszetek, zene, tanc, irodalom, a sport, a mindennapok. Jo ez igy. Tenyleg eleg aktiv eletet elek. Imadom a biciklim, s lassan kezdek beletanulni a varosi bringazasba. (a hangsuly a `lassan`-on van. ;P)

Sajnos volt egy rovidebb periodus, amikor nem figyeltem elegge a taplalkozasra es felszaladt 3-4 kilo. Jelenleg azon vagyok, hogy ez eltunjon, mert nagyon zavar.

Befestettem a hajam. Nem csinaltam kepet, mert egyik nap tetszik, a masik nap meg azt varom h mikor kopik ki vegre. :D :D :D Nagyon nagyon sotetbarna, a fenyben pedig padlizsanlilas a szine. Amugy nem rossz... csak na, ilyen ambivalens erzeseim tamadnak vele szemben neha. :P :P :P

Valtozatlanul nem fogom ideirni, hogy konkretan mik okozzak azt, hogy jol erzem magam.

Szeretnek vegervenyesen hazamenni, mert erzem, hogy ez a hely mar nem tud erdemben hozzatenni a lelki es szellemi fejlodesemhez. Sot, bizonyos esetekben elkezdett visszahuzni. Talan ezt a keves idot lesz a legnehezebb kibirni, ami meg hatra van. Probalok vedekezni ellene azzal, hogy jo sok konyvet koztam ki magammal. Tegnap vegeztem a Zabhegyezo angol valtozataval. Mar elkezdtem Merle-tol a vedett ferfiakat.
De igy is ugy erzem, hogy agyilag epulok lefele. Nem tudom elmondani mennyire varom, hogy vegre megint az egyetemen lehessek es tanuljak. :)))

Ajanlom mindenki figyelmebe a zeneket!

Engedve az unszolasnak megiscsak irok egy bejegyzesecskecsket... :D :P

Azert nem irtam eddig, mert nem tudtam, hogy hogy fogalmazzam meg mindazt a jot, ami velem tortent. Ez a blogom, es pont arra valo, hogy emlekmorzsakkal szorjam meg, hogy aztan tizhuszevmulva jo legyen olvasni. De. Amik mostanaban tortentek, azok nagy resze valami olyan szellemi es erzelmi sikon esett meg, amit egyszeruen lehetetlen szavakba onteni.

Ujra kezd kinyilni a vilag elottem. Eddig sem voltam szuklatokoru, de most ugy erzem, teljesen mas iranyokba terelodok, mint eddig, ami nem baj. Sot... :)

Megsem probalkozom meg azzal, hogy mindazokat idesuritsem a szovegbe, amik ertek az otthon-tartozkodasom alatt.

Egyszeruen es nagyszeruen boldog vagyok, egyedul, magamban. Fantasztikus erzes ezt az allapotot elerni. NYilvan a boldogsagot nem ugy kell erteni, hogy minden pillanatban a fold felett jarok... Most is neha van, hogy rossz a kedvem, meg ilyenek, de nem ugyanaz, mint regen.

Szabadság. :))

 az ékezetes betűk mámorító világában, és nem, egy bejegyzést sem .  ez a jelen körülmények között igazán . :))
 de fáradt, pedig reggel. minden történt...  a barátaimnak, hogy vannak, hogy széppé a pár napot. 
hogy tapasztalat, hogy élmény, hogy tánc, hogy felfedezés, hogy kaland, hogy okosodás.

Csak jó. :)

Ballagás volt. :))