Azert nem irtam eddig, mert nem tudtam, hogy hogy fogalmazzam meg mindazt a jot, ami velem tortent. Ez a blogom, es pont arra valo, hogy emlekmorzsakkal szorjam meg, hogy aztan tizhuszevmulva jo legyen olvasni. De. Amik mostanaban tortentek, azok nagy resze valami olyan szellemi es erzelmi sikon esett meg, amit egyszeruen lehetetlen szavakba onteni.
Ujra kezd kinyilni a vilag elottem. Eddig sem voltam szuklatokoru, de most ugy erzem, teljesen mas iranyokba terelodok, mint eddig, ami nem baj. Sot... :)
Megsem probalkozom meg azzal, hogy mindazokat idesuritsem a szovegbe, amik ertek az otthon-tartozkodasom alatt.
Egyszeruen es nagyszeruen boldog vagyok, egyedul, magamban. Fantasztikus erzes ezt az allapotot elerni. NYilvan a boldogsagot nem ugy kell erteni, hogy minden pillanatban a fold felett jarok... Most is neha van, hogy rossz a kedvem, meg ilyenek, de nem ugyanaz, mint regen.
Ennek örülök, Zsó, és én is valami nagyon hasonlót érzek! Hajrá!!!
VálaszTörlés