a kislany lattan, aki nem akart reggelizni, de muszaj volt: teljes ledobbenest, duhot, tehetetlenseget, azt h ez igazsagtalan, talan feltem is, csodalkoztam h mennyire kitarto, sajnalatot, feszultseget, tiszteletet
egy kisfiu lattan, aki beteg volt, s ezt senki nem akarta eszrevenni: aggodalmat, feszultseget, merget, szanalmat, megvetest a szulei irant, a munkatarsam irant, faradtsagot, szomorusagot h nem tudok segiteni
a munkahelyen trotent dolgok miatt: ertetlenseg, azt hogy "nem hiszem el, h ennyire hulye emberek is vannak a vilagon", hogy haza akarok menni, hogy Magyarorszagot szeretem, hogy ehes vagyok, hogy csak direkt csinalja, hogy ez megalazo, hogy hulyenek neznek, egy kis szorongast, feszultseget
Pff ez most egy "erzelmes" bejegyzes akart lenni, de nem birom megcsinalni. Meger egy gondolatmenetet, hogy kitalaljam, vajon mi az oka annak, hogy akarmennyire szeretnem, nem tudom mar kifejezni az igazi erzeseimet. EGyszeruen eltargyiasitom oket... Nem tudok ideirni egy szivbol jovo, erdekes es szivhezszoloan egyedi posztot arrol, hogy milyen folyamatok jatszodnak le valahol a koponyam es a szivem kozott fel/egesz/haromnegyed/akarmennyi uton. Kiszallok magambol s kivulrol figyelve leirom a leheto legszuksegesebbnek velt "esemenyeket". Tulajdonkeppen a vilag legeslegunalmasabb dolgait. Leplezek es alltatok. ( AMi valoban izgalmas, azt nehany levelezesem tartalmazza, amiket talan nem is artana gyorsan elmentenem, amig az idok homalyaba nem vesszenek. :) )
Lehet, hogy ez is a felepules resze, Vagy a beepulese. Beepules magamba ujra, magammal szemben tamasztott elvarasok es latszatok kivetulese a webre. Szeretnem, hogy ilyennek lassatok? Vagy en szeretnem magamat ilyennek? Vajon erdekel egyaltalan, hogy lattok-e? En latom magam?
S kik azok a `lattok`!?? Kepzelek-e arcokat mogetek vagy egy alaktalan informaciomassza furkeszo szemei vagytok csupan?
Tudok tenyeket. Tudom, hogy azokat en gondoltam. Megsem tudom itt ugy megfogalmazni, hogy egy szikrat is visszaadjon abbol, amit erzek. Jo lenne, ha lennenek ilyen agyra es szivre csatlakoztathato elektrodak, amik letapogatva a
kepek innen:
http://arabaquarius.blogspot.com/2009/03/visceral-ads-tamayo-art-museum.html
es innen:
http://www.minddisorders.com/images/gemd_02_img0082.jpg
Durva, de fejlődés gyakon tudatosult bennem, mert mondta a tanár, hogy tényleg gyakorlatilag a betegségek nagyon nagy része lelki eredetű. Gondolom azok nem, amik ilyen veleszületett kórok. Bár ott is érdekes lenne megvizsgálni az anya lelkiállapotát a várandósság alatt szerintem... Eddig inkább csak azt gondoltam, hogy vannak betegségek, amik igen, lelki eredetűek. De hogy nagy része, és ezt most már a tudósok is kezdik így gondolni, az okosok... az felettébb durva!
VálaszTörlésHa nem jön érzelmes bejegyzés, ne is erőltesd, aki olvassa a blogodat, az enélkül is olvassa! Ja és ha elmész arra a helyre, ahol senkit nem ismersz, (szerintem) hidd el, jönnek az új érzések, és már nem is lesz kedved majd másról írni, mint azokról. :) Vannak ilyen időszakok. Esztergom előtt én sem voltam toppon e téren. Meg látod, Nati is hol érzelmes dolgokat ír, hol meg leírja, mi történt vele, hogy cseszett ki vele a gyakvezető, vagy ilyesmi... Én meg ezt akarom tudni, hogy ő mit él meg, mennyire mélyen, mi a dolga, hogy halad vele! De ha a másik oldalról is ír, azt is szívesen veszem.
Mit gondolsz? Hogy érzel? Ez a lényeg. Az is a "hogy érzel" kategória, ha nincs kedved érzésekről írni.
Így van, ahogy Zsuzsó mondja :)
VálaszTörlésAz az erdekes, hogy en szinte mindig olyan helyekre megyek, ahol senkit sem ismerek... Sajnos az a nagy utazas csuszik egy evet, de sztem igy is lesz eleg elmeny arra a rovidke kis nyarra, ami suli elott lesz.
VálaszTörlésTudom, hogy az erzelmek megbetegitenek, s nem is ilyen borus dolognak szantam ezt a bejegyzest. Szamomra sokkal inkabb pozotiv, gondolatindito... Sokkal jobban szeretek lirni kerdeseket, amikre nincsenek egyertelmu valaszok, mint valaszokat amikre nincsenek egyertelmu kerdesek. :))))
Új bejegyzés kéretik a nép nevében! :)
VálaszTörlés