Pfeeh. A ma reggelhez annyi a hozzafuznivalom, hogy `bazzzeeeeggg`. Nincs meg egy ember a foldon, aki tegnap annyit ivott es ma olyan koran kelt, mint en. :D Eleg rendesen sikerult tegnap este szetcsuszni. Bar ezt csak ma reggel erzekelem. NAJo. Hajnali haromkor is erzekeltem, amikor alig tudtam felmenni a lepcson... heh.  :P

Masnaposan olvasni Zsuzso bejegyzeset egy kaland volt. Neha osszemosodtam a fohosnovel, aztan szet. :) MIndenesetre engem nem az almodozastol mentett meg, hogy kijottem, hanem attol, hogy minden hapsiban a nagy ot latva a karjaikba omoljak es egy hetig szeressem, aztan eldobjam oket. Persze, ma mar jozan fejjel (!!???? :D:P :D ) nem csinalnam ezt.

Ehh nemmmegy ez most. majdd. Kepek: Tegnap ----> MA

MA ezt ebedeltem!! Magyar kaja a polish shopbol. Szeretem a lengyeleket. :D :D

KOLBIIIII es TURORUDiiiii = euforia :D :D :D

Re-akcio reakcio. ;)

"Addig pedig „tanulj meg hát egyedül élni. De végzetesen és egészen egyedül.” Ezek Füst Milán szavai. Igaza van! Erre kellett Debrecen, hogy rájöjjek. Szegeden el voltam kényeztetve a nagy társasággal, a tökjó tanárokkal, a klassz, millió lehetőséget rejtő várossal, de hékás, az élet sajnos nem lehet végig ilyen habos torta! Kell egy ilyen hely is, ahol nincs akkora baráti köröm, nincsenek olyan jó tanáraim, nem olyan családias és hangulatos a város… de ahol ugyanúgy meg kell tanulni élni. Honnan tudjuk, hol kötünk majd ki? Itthon vagy külföldön? Vidéken vagy Pesten? Majd ahol meg is tudunk élni. "

Mai bejegyzesem mottoja Zsuzsoka blog-reszlete. A helyek tetszolegesen kicserelhetoek. Kulonbozo uton, de mindketten ugyanazt "keressuk". 
Ugy nez ki most egy kis kerdezz-felelek jatek alakult ki a blogjaink kozott, de ez jo. Nem? :)) 


Kemenyen tanuljuk az ELET-et. MOst, hogy kikerultunk Szeged vedelmezo karjai kozul, rogton rajottunk, hogy nem olyan napfenyes minden, ahogy gondoltuk... Igazi kemeny probatetel, igazi helyzetek, az egesz csak.... IGAZI. 


Eddig is nagyon sok mindenen keresztulmentem az eletemben, sokat tapasztaltam, de soha nem fordult elo, hogy ennyire a magam ura legyek. MIndig volt valaki, aki tamogatott (visszahuzott, nehany esetben). Nem semmi dolog felfedezni, hogy azok a dolgok, amik miatt mindig rosszul "kellett" magam erezni, egyszeruen a reszeim, es jo, hogy azok... Nem tehetek rola, hogy hajt a tettvagy, nem tudok evekig ulni, es varni a `sultgalambot`. Szuksegem van a kihivasokra es a felfedezesekre. Erre tokeletesen alkalmas az egyedullet. Persze, eloszor nagyon rossz volt. A rosszabbnal is rosszabb. 
De mara fordult a kocka. Nincs miert rosszul ereznem magam. Nem tudom elmondani, milyen jo erzessel tolt el, hogy megallom a helyem egy idegen orszagban, egy teljesen uj munkakorben, es nem is rosszul. Emellett felfedeztem, hogy sokan vannak, akik hianyolnak es visszavarnak, hiaba jottem el ilyen messze, most melyultek el a kapcsolataim. Jol erzem? :)


Szoval, ma, uton hazafele ugy gondoltam, hogy vegul megiscsak jo dontest hoztam. Evek ota vergodtem egy olyan helyzetben, amit a magam vagy mas hibajabol -ki tudja?- nem tudtam megoldani. 
Sokan mondtak, hogy hiaba "menekulok" el a problemaim elol, azok nem fognak megoldodni. Bizonyos szempontbol biztos igy van. Ha csak a szonyeg ala soprod oket, tok mindegy, hogy a vilag melyik pontjan vagy eppen, semmi nem valtozik. De ugy erzem, kitarto munkanak koszonhetoen nekem lassan sikerul helyre tenni a dolgokat.


Ezen a ponton kanyarodnek vissza Zsuzsohoz. Ugyanis biztos vagyok benne, hogyha otthon maradok, akkor en is egyik kapcsolatbol a masikba vandoroltam volna. Neha meg most is ugy erzem, hogy akarkit tudnek szeretni, aki egy picit is kedves hozzam. Szerintem, aki csak egy rovid ideig is atelte a maganyossagot, az pontosan tudja mirol beszelek. A kapcsolatfuggoseg elsore talan nagyon felszines es buta dolognak tunik. Ugy gondoljuk, mi sokkal okosabbak vagyunk annal, hogy beleessunk ebbe a hibaba. Aztan hoppa, benne is vagyunk. Mert van egy pont, amikor a lelek olyan serult es ketsegbeesett, hogy egyszeruen nem birja ki egyedul. Szerencsesebbeknek ilyenkor ott vannak a barataik, masok pedig masokhoz menekulnek. EGy ejszakara, egy hetre, egy honapra. Elveszik ami kell, es tovabballnak. Tovabb bantjak egymast, mert az erzelmeket gondosan elrejtjuk es egymas kerges szivenek vesovel esunk neki, mert nincs turelmunk, nincs idonk, hogy megvarjuk, amig a szeretet vize utat mos a kemeny sziklaba. Aztan neha, nagy ritkan kapunk egy-egy szerelem dinamitot... :D


Minden igaz, amit Zsuzsi irt. Bizony. En is megprobaltam elhitetni magammal, hogy nem az a feladatom, hogy csaladom legyen. De ez nem igy van. HIszen erzem, most is, foleg most, hogy gyerekekkel dolgozom. :) 
Soha nem tekintettem ugy magamra, mint, aki szingli. pl. tisztelem a ferfiakat... Toretlenul hiszek benne, hogy egyszer boldog csaladom lesz, sok- sok gyerkoccel. Ebben meg a legrosszabb idokben sem ketelkedtem. Sot, ugy gondolom, hogy igen szerencses lesz az, aki vegul ugy dont, hogy velem eli le a hatralevo eveit. :D :D :D (mint ahogy en is szerencses leszek vele. :) )


Jaj, sok minden tortent a heten meg ezeken kivul. Peldaul rajottem, evek ota tarto "nemrajzolas" utan, hogy nem kellene orokre abbahagynom, mert nagyon szeretem. :) Aztan megint figyelmeztetve lettem, hogy nem artana turelmesebbnek lennem. Mult hetvegen tul nagy volt a lelkesedesem, es tul sokat edzettem, aminek az lett a vege, hogy egy het szunetre lettem karhoztatva. A combizmaim ugy gondoltak, hogy kivesznek egy kis szabadsagot. :P 
MIndenesetre nem adom fel... Szeptemberben Szegeden reszt fogok venni a versenyen, szoval ujrakezdem az edzeseket, amint lehet...
Holnap ismet szulinapi buli. (a girls toy-os :D :D :P )
ohm. ha meg eszembe jut valami, majd hozzateszem. :)))

Származási hely: Főalbum

ajhhh.grrrr.pffff.

Eloszor valaszolok. :) En is orulok am a kommenteknek, nem csak  Zsuzsoka. :))) 

Jo sok tema felvetodott igy egy het alatt. Mivel azon kivul, hogy 
MEGVAN AZ UJ CANGAAAA!!!! nem tortent semmi erdekes, inkabb ezeken morfondiroznek egy picit.
Ma kaptam a hirt, hogy otunk kozul (najo Anyottel nem tudom mi van...) szoval igy inkabb negyunk kozul, mar mindannyian paratlanok vagyunk, ha Natikat, mint tiszteletbeli tagot nem szamoljuk. (nekik gratula a masfel evhez ;) )
Zsuzso azt hiszem, mindannyiunk szamara aktualis kerdeseket feszegetett a bejegyzeseivel. Nem csak az egyedul-letet, de a parkeresest, es a biologiai ora ketyegeset is megemlitette. 
Mostanra megszoktam, hogy egyedul vagyok, de ez nem volt konnyu. Vegul belattam, hogy Zitusnak tenyleg igaza volt, es kapcsolatfuggo vagyok, vagyis remelem mar csak voltam. Nagyon probalok nem az lenni. Mar az okok is vilagosak, csak most nem fogom reszletesen kifejteni, mert hosszu lenne. A lenyeg, hogy latom, mi miert tortent. 
Egyszerre szanalmas es megalazo erzes ez. Es van benne valami felelmetes is. Hogy az ember kepes a szeretetert koldulni... es mennyien csinaljuk ezt. 
Nem jo a vilag. Jobb lenne, ha az emberek nem gyulolettel fordulnanak a masikhoz, a tobbi emberhez. Ez a baj otthon. Nagyon nagy baj. 
Talan harom honapba is beletelt mire megszoktam, hogy itt az emberek nem alapbol a rosszat latjak a masikban. Sot. Altalaban a vegletekig inkabb a jot veszik eszre. A munkahelyemen annak ellenere, hogy vagy 20 no dolgozik egyutt, nincs allando furas, civakodas. Egyutt orulnek a masikkal, ha valami sikerul neki pl. Normalis hangnemben beszelunk egymassal. Ezzel elerik, hogy sokszor a nap vegen ugy jovok ki, hogy igen, ma jo volt a munka, es elegedett vagyok, hogy sikerult ezt a napot is jol teljesiteni.
Nati irta, hogy jo onmegvalositast kivan nekunk. GOndolkoztam rajta. Ugy erzem, hogy ezt a fogalmat azert alkottak meg, hogy amig a par-gyerek-munka alomharmas nem teljesul, addig eltereje a figyelmunket. Valahol mindannyian a biologia szerint vagyunk meghatarozva. Meg ha a tarsadalmi szabalyok, elvarasok el is nyomjak osztoneink nagy reszet, azert sztem nem veletlen, hogy mindannyian ugyanazt erezzuk a gyerekekkel kapcsolatban pl...
Itt megint visszakanyarodhatunk az egyedul-let es a kapcsolatfuggoseg temajahoz. Hiaba az eszemmel tudom, hogy nem kellene, megis ketsegbeesetten probalok neha jovokepeket gyartani bizonyos emberekkel, mert legbelul annyira felek, hogy egyedul leszek. Hianyzik valaki. Mara azonban arra a szinte kozhelynek szamito bolcsessegre is rajottem, hogy amig egyedul nem vagy boldog, addig massal se leszel. Talan ugy lehetne leforditani, hogy ha magaddal nincs minden rendben, akkor azt kivetited a kesobbi parodra, ami vegul a kapcsolat halalat okozza. Es tenyleg igy van. Keseru tapasztalat. Legrosszabb kombinacio, ha egyikotok sincs rendben ilyen teren. 
Nehez es rogos ut magaddal rendbe jonni. Peldaul olyan dolgok nehezitik, hogy (kepzeletbeli tarsalgas Zsuzsoval):
"Bizony, Zsuzsoka, az a helyzet, hogy en igenis kisbabakkal dolgozom. IGaz nem pelyhes fejuek, de picik, babak es babaillatuk van. :))) Elmondhatom, hogy nem biztos, hogy sajnalnod kell, hogy te nem ilyen munkakorben mozogsz. Nagyon nagyon szep szakma, de iszonyu nehez. MInden nap legalabb egyszer eszembe jut, hogy `uramatyam... mikor lesz nekem is egy (kettoharomnegyot)`. Eddig ugy terveztem, hogy ket even belul. Amig nem jott ez az egesz, ami mogottem van. Ma mar nem tudok tervezni. A fel even belul-tol, a soha-ig minden benne van a pakliban." 
Ebbol lathato, hogy egyik erzes gerjeszti a masikat. Mi a megoldas? Meg kell erteni, hogy az ilyen dolgok meglete nem hoz automatikus boldogsagot magaval. Ez nem egy kapszula, amit beveszel es instant-boldog leszel. Szoval, ha nekem az adatott, hogy itt legyek, es dolgozzam, akkor ebbol kell kihozni a maximumot. Talan latszolag ellentmondok a korabbi gondolatomnak, miszerint az onmegvalositas csak figyelemeltereles. Meg mindig azt gondolom, hogy valoban az. De azert nem feltetlenul negativ. Mert segitsegevel elerhetsz egy olyan allapotot, ami kepesse tesz arra, hogy ezt is az eleted egy epito reszekent eld meg. Ma mar az elmult fel evet is egesz maskepp latom, mint amikor benne voltam. Sokat tanultam es tapasztaltam belole. 


Lehet, hogy ezzel a kisregennyel, semmi okosat nem mondtam, de legalabb gondolkodasra kesztetett, ezert mar megerte leirni. 


Legvegul ezt egy szomszed blogban talatam: 


http://iborzasi.blogspot.com/2010/04/ne-aggodj.html

Az uj oldal uj bejegyzesert kialt!

Holnap munka, pfujj. :)) Mar szinte elfelejtettem, hogy ez is van a vilagon.

No, de komolyra foditva a szot. :D Mennyire jo mar, hogy van ez a blog-dolog. Ugy erzem, hogy most igazan egy kis virtualis koli-szobat alkotunk a lanyokkal. Tudom, tudom, csajok, hogy mindig ezt emlegetem, de nekem meghatarozo elmeny volt ez az egy ev, aztan most, inseges idokben (hihi) jo ra visszaemlekezni.

Igazabol nem sok mindent sikerult megosztani veletek, igy az unnepek alatt, ugyhogy probalok most valamit lefaragni a hatranyombol.
Talan a munkatarsam szulinapjaval kezdenem, arrol asszem nem irtam meg semmit.
Rendes, igazi party volt mult szombaton. Csini ruhaval, boleval meg minden. Volt pillecukor evo verseny. (Avagy ki tud husz szem marshmallow-t a legrovidebb ido alatt betomni a szajaba. :D )
Meg jatszottunk Nintendo Wii-n bowlingot. Es ugy nyertem, hogy eletemben meg sem bowlingot, sem nintendot kozelrol nem lattam. :D :D :D Tovabba az eltelt alkohol mentes idoszak semmit nem valtoztatott a kapacitasomon... jo visszafogtam magam, de nem veszesen... es egyaltan nem sikerult berugnom. (ami persze nem baj, csak csodalkoztam, mert regen ennyi piatol mar reg fejrealltam)
A kovetkezo buli aprilis 24-en lesz, de az `nemleszsemmi`. Ugyanis itt `girls toy`-okat fognak eladni... remelem nem fogok nagyon pirulni, mert en meg az eletemben kozelrol nem lattam ilyen szerszamokat, dehat tapasztalat-szerezni jottem, vagy mi? :D :D :P

A husvet vegul nagyjabol az otthoni szokasok szerint zajlott. Igaz, a locsolokat ataludtam. (mert keremszepen itt is jottek, csak nem hallottuk a kopogast). Mielott felmorajlana valami altalanos csodalkozas zaja a hatterben, elaurolm, hogy termeszetesen magyarok voltak, tovabba, hogy nem, az angolok, nem ismerik ezt a szokast. :D :D :D

Van biciklim! vaaaannnnnn. jeeeee, meg minden. Ez azt jelenti, hogy normalis idoben oda tudok erni a munkaba, ergo tobbet tudok uszni reggel, vagy aludni, ha olyan nap van. :)))

Errol jut eszembe. Ma ujra tudtam kezdeni vegre az edzest a mult heti kohoges utan. Szerencsere elmult. Az uszas jol ment. Magamhoz kepest. Remelem tudok fejlodni, mert sokat kell.
Ma majdnem furdoruhaban kellett hazajonnom az uszibol, mert "elveszett" a cuccom. Rossz kulcs volt a zaramban, en meg nem vettem eszre, bezartam a szekrenyt, es uzsgyi a medence. Jovok ki, erre a szekrenyben nincs semmi (ami ugye nem is az en szekrenyem volt, hanem a rossz kulcse). MOndom, hoppa... Az oltozos nenivel, az OssZES szekrenyt ki kellett nyitnunk mire meglett a cuccom, harom szekrennyel odebb. Zsir volt... de legalabb megszaradtam a vegere. ;P

Jaa, meg kaptam ket virtualis locsolast is, ugyhogy Szempilla tuti nem fog elhervadni meg egy evig. ;)))

Szolgalati kozlemeny

Aki gondolja, mostantol rendszeres olvasomma valhat. ;)) Itt -->>

taadaadaadammmm

Dobperges... eeesssss.... igen! Megvan az uj bringa!!!!

Ha minden jol megy, csutortokon erkezik a kicsike.

Triatlonra fel! :D :D :D

Olyan erdekes, hogy meg itt is, igy is bennem van ez a husveti keszulodes. Ha otthon lennek mar egy hete takaritanek, ma sutottem volna, diszitettem volna, izgultam volna, tancoltam volna, nepzene lett volna... `hetfon jonnek a locsolok` lett volna. Ehelyett csak egy kis barkacsolas sikerult, de meg ekozben is erzetem `azt` az erzest. Megint egy csomo dolog tortent miota nem irtam, de mar nem is emlekszem ra.

Ma olvatsam egy verset, lattam egy kepet, ereztem egy erzest.

Tegnap felkeltem egy reggelt, faradtam egy munkat, lepodtem egy uzenetet.

Tegnapelott latogattam egy orvost, de nem a patikat.

Azelott kohogtem.

Azelott alkottam. :)

Tavalyi husvet:


Idei husvet:

Kellemes husveti unnepeket kivanok ezzel a sajat keszitesu nyuszikaval! :)