Megigerted, hogy nem beszelsz velem, ugye? Gonodolom, igen... Kulonben megkerdezned, hogy hogy vagyok, hol vagyok, elek-e meg? Biztos, ezt sem nezed mar, nem is neked irom igazabol, csak, hogy legyen nyoma annak, amit erzek. Azert az elozo posztot ajanlom figyelmedbe (szovegre koncentralva), ha egyszer megis idetevedsz...
Szornyu itt lenni. Mindenhol a boldog es fiatal, szazkisgyerekes csaladokat latom. Mi is azok lehetnenk nemsokara. Nem leszunk. MI nem leszunk. Nem akarod. Soha. Soha? Azt sem, hogy bizzak benne/benned, hogy legyek eros. Pedig emlekszel mit irtal? Meg is van a telefonomban. Csak bird ki... ugye? Miert nem szamit neked semmi, amit ateltunk? Es amiben megegyeztunk nemreg, az mar targytalan? Pedig te meg szoktad tartani a szavad...
Haragudj ram. Gyulolj. De miert nem sajnalsz? Mikor te odajottel hozzam, en nem kergettelek el. Pedig ott vagtam el orokre a sajat boldogsagom utjat, mert nem tudtam olyan onzo lenni, mint te most. Nem azt kerem, hogy kezdjuk ujra, nem is tudom mit szeretnek, de amit teszel velem az nem normalis. -Csak szalljak mar le rolad, ugye? Csak hagyjalak, hadd legyel boldog felhotlenul... - De ugy felek, hogy elveszitelek orokre.... Miert nem hiszed el, hogy nem azert tettem mindent mert nem szerettelek, vagy mert jatszani akartam veled? Tudom, hogy nehez ezeket aterezned, mert te sohasem hibazol. De en ember vagyok es esendo es hibazom is, sokszor es nagyot.
Nem esik meg a szived rajtam, mert kemeny, megkemenyitetted, ezt varjak toled. Ezt varod magadtol?
Tudod, hogy csak annyi kellett volna, hogy megkerdezd, hogy vagyok. De semmi. Nem hiszem el, nem akarom, hogy tenyleg nem erdekel. Gyulolsz?
Mondjuk biztos orulsz, hogy nem kell mar ezekkel a dolgokkal torodnod. De kepzeld, ha szoba alltal volna velem, azt ujsagoltam volna, hogy jobban vagyok es ujra elkezdtem bizni a jovo(nk)ben. Valamikor, messze, de kozosen. Elengedtel. Pedig ver vagy a verembol es hus vagy a husombol, mert elszakithatatlan kotelek van koztunk, barmi tortenjek. Csak te most eppen lancfuresszel, s minden eroddel estel neki. Probalod szetvagni.
Gondolod, hogy gyenge vagyok? Megutaltal azert? Hat az nem gyengeseg volt, es nem menekules. Lehet, hogy nehez megerteni, de olyan elemi erok hatottak ram, amiket nem minden nap szabadit fel az ember magaban. Nem vagyok gyenge es nem vagyok gyava sem. Szeretnem, ha ezt tudnad.
Helló. Szenvedésed ellenére - amit megértek, mert hasonlót éltem meg én is - kicsit muszáj tárgyilagosnak, és kritikusnak lennem. Tehát:
VálaszTörlésAzt mondtad, hogy szükséges volt a szakítás. Szakítani, tehát elválasztódni valakitől akkor, és csakis akkor szükséges, ha nem ő a megfelelő partner. Ha ez így van, akkor meg kár keseregni, hiszen valami rossz után vágyódsz. Ámde ha úgy gondolod, hogy ő a megfelelő, akkor a szakítás NEM szükséges volt, hanem egy nagy ballépés, aminek gyümölcsét most aratod. Ám akkor rossz szavad nem lehet, mert TE akartad, hogy ő tovább menjen nélküled. Ezt is teszi. És nem ott van a hangsúly, hogy kinek volt több hibája, mert mindenkinek van, kicsik is, nagyok is. Itt a hangsúly ott van, hogy te küldted, és ő ment, keresi azt a valakit, aki nem küldi el. Ezt neked muszáj elfogadni, mert ez a TE döntésed volt. Tudom, hogy fáj. Azt is, hogy mennyire. Ám lépni muszáj, ami megtörtént, az megtörtént. Ha ez a kis monológom kemény, nem azért, hogy bántsalak, hanem hogy segítsek objektívebb lenni, mert ez neked most természetesen nem megy. Ez nem baj, ez természetes ilyenkor. Nem is fogom még 1x felhozni ezt, mert az már felesleges bántás lenne. Inkább segítek, amiben tudok, ha elfogadod.
Csabi
Egyet értek az előzővel. Csak véleményem szerint nem volt eléggé erélyes.
VálaszTörlésAzert azt tudnotok kell, hogy ez a poszt egy ejszaka gondolatait tartalmazza. Elborult az agyam, de ez nem azt jelenti, hogy most is igy gondolom. Azert nem torlom a bejegyzest, mert ez is hozzam tartozik, es nem szegyellem. Azt szeretnem, ha ez mindig itt lenne emlekeztetonek, ha jora fordul az eletem. Azert, hogy meg tudjam majd becsulni azt, amim van. Nehez elmagyarazni, lehet ti nem igy latjatok, en viszont igen. Nem sertodtem meg es elfogadom, hogy ti igy latjatok a helyzetet. Viszont nem ismeritek, lehet, hogy engem sem, ezert nem is tudtok jo tanacsot adni. Eddig barki, akinek elmeseltem nem ertette. Es nem azert, mert hulye, hanem mert ez egy kulonleges szituacio. Csabinak is mondtam mar, hogy kivanom neki, hogy megtapasztalja ezt, csak a pozitiv reszet a fajdalom nelkul. Es akkor majd rajon, es minden vilagos lesz. Szep estet: Szempilla
VálaszTörlés